Adherencia

Az adherencia WHO szerinti definíciója „az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”.

Az adherencia szó az angol 'Adherence' (ragaszkodás, pontos betartás) szóból ered, és azt mutatja meg, hogy a beteg mennyire működik együtt az egészségügyi szakemberrel. Három komponense van: a gyógyszerszedés elkezdése, kivitelezése/folytatása és abbahagyása. Ez a megközelítés aktív szerepet szán a páciensnek, és fontos része az önmotiváltság és az önszabályozás a kezelés betartására. Az adherencia hiánya negatívan befolyásolja egy társadalomban a halálozás mértékét és a kórházi költségeket egyaránt.

Adherencia

Mérése

Közvetett módszerek

• Önbeszámoló/Interjú (páciens, családtag…)
• Terápiás kimenet
• Orvos vagy nővér becslése
• Az elfogyasztott gyógyszermennyiség mérése (pl. tabletták megszámolása)
• Mechanikai monitorozó eszközök

Közvetlen módszerek

• Vér/szérum analízis
• Vizeletvizsgálat
• Marker módszerek

Befolyásoló tényezők

A beteg jellenzői

• Szociális/társas jellemzők
  • Társas helyzet és a támogatás hiánya
  • Családi instabilitás és diszharmónia
  • Szülők elvárásai (gyermekeknél)
  • Lakóhelyi instabilitás (pl. hajléktalanok)
  • Versengő vagy a kezeléssel konfliktusban álló követelmények
  • Az erőforrások hiánya
• Személyes jellemzők
  • Demográfiai jellemzők
  • Pszichiátriai zavarok
  • Feledékenység
  • A kezelés megértésének problémái
• Egészség-hiedelmek
  • Nem megfelelő vagy ellentmondásos egészséghiedelmek
  • Versengő magyarázó modellek

A betegség jellemzői

• A betegség súlyossága
• A tünetek jelenléte vagy hiánya
  • Az aszimptomatikus krónikus betegséggel élő betegek gyakran nem működnek együtt a kezeléssel.
  • Ha a tünetek egyértelműek és kellemetlenek, hajlandóbbak együttműködni olyan kezeléssel, ami a tüneteken segít.
• A kedvezőtlen prognózis

A kezelés jellemzői

• Előzmények (pl. várakozás, adminisztrációval járó kényelmetlenség, stb.)
• Közvetlen jellemzők (pl. komplexitás, időtartam, kényelmetlenség, stb.)
• Végrehajtás (pl. inhaláció)
• Következmények (orvosi és társas „mellékhatások”)

Interperszonális tényezők

• Az orvos jellemzői (életkor, nem, kommunikációs stílus, stb.)
• Az orvos-beteg kapcsolat
• Az orvos és beteg eltérő nézetei a betegségről és egészségről
• Az orvos páciensről alkotott megítélése (kommunikációs stílust, átadott információt befolyásolja)

A szociális és szervezeti környezet

• A közvetlen orvosi környezet
  • Után követés, rövidebb várakozási idők, kezelés hozzáférhetősége helyben, egészségügyi dolgozók attitűdje a kezeléssel szemben, stb.
• A közvetlen társas környezet (család, barátok stb.)

Életkorral, nemmel, családi állapottal, végzettséggel, vagy társadalmi helyzettel nem találtak konzisztens kapcsolatot.

Non-adherencia

Megjelenési formái:

• A kliens nem váltja ki a gyógyszereket
• A kliens nem kezdi el szedni a gyógyszereket
• A kliens abbahagyja a gyógyszerek beszedését
• A kliens nem megfelelően veszi be a gyógyszert
• A kliens ignorálja az orvosi tanácsokat a táplálkozással, a testedzéssel vagy a rendszeres szűréssel kapcsolatban
• A kliens nem megfelelően hajtja végre az előírt egészségmagatartásokat vagy egyéb tevékenységeket

Főbb okai

• Feledékenység
• Vélekedések (a gyógyszerelés szükségtelen, vagy mellékhatásoktól való félelem)
• Komplex kezelések
• Rossz beteg-orvos kommunikáció

Az együttműködés növelésének a haszna:

Pénzügyi haszon

A rövidebb kezelési idő, és a kevesebb gyógyszer révén.

Orvosi – kezelési – kimeneti haszon

• Kevesebb komplikáció lép fel a kezelés során
• A páciens jobb életminősége
• Csökken a szerekkel szembeni rezisztencia (pl. antibiotikumok)
• Az egészségügyi erőforrások okosabb felhasználása
• Csökken a fájdalom, kevesebb beavatkozás szükséges
• Nő az egyének produktivitása a társadalomban