Adherencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az adherencia WHO szerinti definíciója „az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”.[1]

Az adherencia szó az angol 'Adherence' (ragaszkodás, pontos betartás) szóból ered, és azt mutatja meg, hogy a beteg mennyire működik együtt az egészségügyi szakemberrel. Három komponense van: a gyógyszerszedés elkezdése, kivitelezése/folytatása és abbahagyása.[2] Ez a megközelítés aktív szerepet szán a páciensnek, és fontos része az önmotiváltság és az önszabályozás a kezelés betartására. Az adherencia hiánya negatívan befolyásolja egy társadalomban a halálozás mértékét és a kórházi költségeket egyaránt.

Adherencia[szerkesztés]

Mérése[szerkesztés]

Közvetett módszerek[szerkesztés]

  • Önbeszámoló/Interjú (páciens, családtag…)
  • Terápiás kimenet
  • Orvos vagy nővér becslése
  • Az elfogyasztott gyógyszermennyiség mérése (pl. tabletták megszámolása)
  • Mechanikai monitorozó eszközök

Közvetlen módszerek[szerkesztés]

  • Vér/szérum analízis
  • Vizeletvizsgálat
  • Marker módszerek

Befolyásoló tényezők [3][szerkesztés]

A beteg jellemzői[szerkesztés]

  • Szociális/társas jellemzők
    • Társas helyzet és a támogatás hiánya
    • Családi instabilitás és diszharmónia
    • Szülők elvárásai (gyermekeknél)
    • Lakóhelyi instabilitás (pl. hajléktalanok)
    • Versengő vagy a kezeléssel konfliktusban álló követelmények
    • Az erőforrások hiánya
  • Személyes jellemzők
    • Demográfiai jellemzők
    • Pszichiátriai zavarok
    • Feledékenység
    • A kezelés megértésének problémái
  • Egészség-hiedelmek
    • Nem megfelelő vagy ellentmondásos egészséghiedelmek
    • Versengő magyarázó modellek

A betegség jellemzői[szerkesztés]

  • A betegség súlyossága
  • A tünetek jelenléte vagy hiánya
    • Az aszimptomatikus krónikus betegséggel élő betegek gyakran nem működnek együtt a kezeléssel.
    • Ha a tünetek egyértelműek és kellemetlenek, hajlandóbbak együttműködni olyan kezeléssel, ami a tüneteken segít.
  • A kedvezőtlen prognózis

A kezelés jellemzői[szerkesztés]

  • Előzmények (pl. várakozás, adminisztrációval járó kényelmetlenség, stb.)
  • Közvetlen jellemzők (pl. komplexitás, időtartam, kényelmetlenség stb.)
  • Végrehajtás (pl. inhaláció)
  • Következmények (orvosi és társas „mellékhatások”)

Interperszonális tényezők[szerkesztés]

  • Az orvos jellemzői (életkor, nem, kommunikációs stílus, stb.)
  • Az orvos-beteg kapcsolat
  • Az orvos és beteg eltérő nézetei a betegségről és egészségről
  • Az orvos páciensről alkotott megítélése (kommunikációs stílust, átadott információt befolyásolja)

A szociális és szervezeti környezet

  • A közvetlen orvosi környezet
    • Után követés, rövidebb várakozási idők, kezelés hozzáférhetősége helyben, egészségügyi dolgozók attitűdje a kezeléssel szemben, stb.
  • A közvetlen társas környezet (család, barátok stb.)

Életkorral, nemmel, családi állapottal, végzettséggel, vagy társadalmi helyzettel nem találtak konzisztens kapcsolatot.

Non-adherencia[szerkesztés]

Megjelenési formái:[4][szerkesztés]

  • A kliens nem váltja ki a gyógyszereket
  • A kliens nem kezdi el szedni a gyógyszereket
  • A kliens abbahagyja a gyógyszerek beszedését
  • A kliens nem megfelelően veszi be a gyógyszert
  • A kliens ignorálja az orvosi tanácsokat a táplálkozással, a testedzéssel vagy a rendszeres szűréssel kapcsolatban
  • A kliens nem megfelelően hajtja végre az előírt egészségmagatartásokat vagy egyéb tevékenységeket

Főbb okai[szerkesztés]

  • Feledékenység
  • Vélekedések (a gyógyszerelés szükségtelen, vagy mellékhatásoktól való félelem)
  • Komplex kezelések
  • Rossz beteg-orvos kommunikáció

Az együttműködés növelésének a haszna:[5][szerkesztés]

Pénzügyi haszon[szerkesztés]

A rövidebb kezelési idő, és a kevesebb gyógyszer révén.

Orvosi – kezelési – kimeneti haszon[szerkesztés]

  • Kevesebb komplikáció lép fel a kezelés során
  • A páciens jobb életminősége
  • Csökken a szerekkel szembeni rezisztencia (pl. antibiotikumok)
  • Az egészségügyi erőforrások okosabb felhasználása
  • Csökken a fájdalom, kevesebb beavatkozás szükséges
  • Nő az egyének produktivitása a társadalomban

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adherence to Long-Term Therapies - Evidence for Action: Section III - Disease-Specific Reviews: Chapter XV - Tuberculosis: 1. Definition of adherence. apps.who.int. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  2. Vrijens, Bernard, Dyfrig A. (2012. április 5.). „A new taxonomy for describing and defining adherence to medications”. British Journal of Clinical Pharmacology 73 (5), 691–705. o. DOI:10.1111/j.1365-2125.2012.04167.x. ISSN 0306-5251.  
  3. Donald Meichenbaum – Dennis C. Turk: Additional Interventions. 1987. 203–231. o. ISBN 978-1-4684-5361-4 Hozzáférés: 2019. december 3.  
  4. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3403197/”.  
  5. Organizzazione mondiale della sanità: Adherence to long-term therapies : evidence for action. 2003. ISBN 92-4-154599-2 Hozzáférés: 2019. december 3.