Adatmentés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az adatmentés a számítógépen tárolt információkról történő biztonsági másolat készítése, arra az esetre, mikor az eredeti forrásadatokat tartalmazó tároló megsérül.

Szoftveres és hardveres megoldások kombinációjaként megy végbe a folyamat. Nagyvállalati környezetben nem ritka az egymástól földrajzilag távol lévő irodák közti adatkommunikáció, valamint a távoli szerverekre történő adatmentés. Ehhez nagyszámú szoftver áll rendelkezésre. Az adatmentő szoftverek közül a legjobb megoldás a hardverfüggetlen mentőszoftver. Ez azért fontos, mert ha működésképtelenné válik egy szerverünk és nem tudunk ugyanolyat vagy hasonlót beszerezni, más felépítésű berendezésre vissza tudjuk állítani az adatainkat.

A mentés többféle rend szerint történhet:

  • Nincs mentés
  • Teljes mentés minden alkalommal
  • Növekményes mentés
  • Differenciális mentés
  • Folyamatos védelem

Egyes felmérések szerint az otthoni felhasználók több mint 80%-a nem végez rendszeres mentést[1]. Ez jelentős veszélyt jelent az adataikra, hiszen ha valamilyen okból elvesznek (meghibásodás, téves törlés, az eszköz elvesztése), nem pótolhatóak. A nincs mentés abban az esetben korrekt, ha az eszközön az adatok egy másik helyen megtalálható adatok másolatai (például táblagép).

Teljes mentés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha mindig teljes mentést készítünk, az összes közül a legtöbb tárhelyet igénylő megoldás, azonban a visszaállítás a lehető legegyszerűbb, illetve minden egyéb mentési rendnek ez az alapja.

Különbségi mentés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindig az utolsó teljes mentés óta változott adatokat mentjük. Ez azzal jár, hogy a növekményes mentés a teljes mentést követően folyamatosan növekszik.

A visszaállításhoz az utolsó teljes és utolsó növekményes mentésre van szükség.

Növekményes mentés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyamat itt is egy teljes mentéssel kezdődik, utána mindig az utolsó mentés óta történt változásokat mentjük. A teljes visszaállításhoz az utolsó teljes mentésre és az összes differenciális mentésre szükség van. Ezzel a módszerrel az utolsó teljes mentésig visszamenőleg bármely korábbi állapot is visszaállítható.

Folyamatos védelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden adatot, illetve adatvátozást pár másodperc késéssel a mentési adathordozóra írjuk, így minden egyes korábbi állapot előállítható, azonban ez a módszer követeli a legnagyobb tárhelyet és sávszélességet.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]