Abrolhos-szigetek
| Abrolhos-szigetek (Arquipélago de Abrolhos) | |
 | |
| A Sueste-sziget | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Brazília |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Népsűrűség | - fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Atlanti-óceán |
| Szigetek száma | öt |
| Nagyobb szigetek | Santa Bárbara |
| Terület | 50 km² |
| Időzóna | UTC−2 |
| Elhelyezkedése | |
 Abrolhos-szigetek
Pozíció Brazília térképén
| |
 d. sz. 17° 58′ 16″, ny. h. 38° 42′ 01″17.971220°S 38.700280°WKoordináták: d. sz. 17° 58′ 16″, ny. h. 38° 42′ 01″17.971220°S 38.700280°W | |
| Abrolhos-szigetek weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abrolhos-szigetek témájú médiaállományokat. | |
Az Abrolhos-szigetek (portugálul: Arquipélago de Abrolhos) avagy Abrolhos-szirtek egy öt kisméretű szigetből álló korallzátony Bahia állam partjaitól délre, Brazília északkeleti régiójában, a déli szélesség 17º25’—18º09’ és a nyugati hosszúság 38º33’—39º05’ koordinátái által határolt területen. A szirtekhez legközelebb eső település Caravelas.[1] A szirtek neve a portugál abrolho szóból ered, aminek jelentése származhat az "Abre Olhos" (Nyisd ki a szemed) szavak összeolvasásából,[2] avagy bírhat sziklazátony illetve víz alatti homokpad jelentésekkel, melyek veszélyt jelenthetnek a hajókra. A szirteknél látható egy feltűnő hajóroncs.
Történetük
E kis szigeteket Albin Roussin báró figyelte meg először. A londoni admiralitásnak a Beagle második útjához adott instrukciók között szerepelt, hogy „nagy fontossággal bír tudni az Abrolhos-pad valódi pozícióját és bizonyosan megtudni, hogy jóval messzebb kinyúlnak annál, mint ahogy Roussin báró a határait meghatározta”, és utasította Robert FitzRoy kapitányt mélységmérések elvégzésére és a szirtek pozíciójának meghatározására.[3] A feladatot 1832. március 27-30. között végezték el, lehetőséget adva Charles Darwinnak a szirtek vadvilágának és geológiájának a vizsgálatára.[4]
A szirteknél az első világháború idején a brit flotta titkos szenelő bázist alakított ki. A német győzelmet hozó Coronel-foki csata után a szétszórt brit hajóraj egységeinek és a beérkező erősítések gyülekezési helyéül szolgált.
A szirtek tagjai
- Ilha de Santa Bárbara, a legnagyobb sziget. A brazil haditengerészet rendelkezik rajta egy őrállomással és egy világítótoronnyal.
- Ilha Siriba, ez az egyetlen látogatható sziget.
- Ilha Redonda
- Ilha Guarita
- Ilha Sueste
Víz alatti homokpadok
- Parcel dos Abrolhos – egy nagy kiterjedésű, a szigetektől észak-délkelet irányban elnyúló zátony. A Santa Barbara szigettől 5 km-re fekvő zátony határai nincsenek egyértelműen meghatározva.[5]
- Parcel das Paredes – legnagyobb kiterjedésű a zátonyok közül, a szirtektől északnyugatra helyezkedik el.[6]
- Sebastiao Gomes-zátony, Coroa Vermelha-zátony és Viçosa-zátony - a Parcel das Paredes-től délnyugatra helyezkednek el.
- Timbebas-sziklazátony – északi irányban, a partokhoz közel helyezkedik el.
Vadvilág
A szigetcsoport kiterjedt zátonyai gazdag tengeri élővilágnak adnak otthont. A lakatlan szigetek nyílt-tengeri madarak költőhelyéül szolgál.[7] Az Abrolhos Tengeri Nemzeti Parkot (Parque Nacional Marinho dos Abrolhos) 1983-ban hozták létre. A Guarita és a Sueste szigetek területére lépni szigorúan tilos.[8]
Galéria
 |
 |
 |
 |
Jegyzetek
- ↑ O Arquipélago dos Abrolhos Archiválva 2011. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Daehnhardt, Rainer. (1998) Segredos de História Luso-Alemã, (Portuguese/German), Publicações Quipu, p. 77
- ↑ FitzRoy 1839, pp. 24–26
- ↑ Keynes 2001, pp. 48–61.
- ↑ Enroute Prostar Sailing Directions 2004 East Coast of South America, 63. o.
- ↑ Coral community structure and sedimentation at different distances from the coast of the Abrolhos Bank, Brazil, Brazilian Journal of Oceanography, vol.59 no.2, São Paulo 2011, ISSN 1982-436X
- ↑ Parque Nacional Marinho dos Abrolhos[halott link]
- ↑ Brazil Govt. - Parque Nacional Marinho dos Abrolhos
- ↑ Baleia jubarte
Irodalom
- FitzRoy, Robert (1839), Narrative of the surveying voyages of His Majesty's Ships Adventure and Beagle between the years 1826 and 1836, describing their examination of the southern shores of South America, and the Beagle's circumnavigation of the globe. Proceedings of the second expedition, 1831-36, under the command of Captain Robert Fitz-Roy, R.N., vol. II, London: Henry Colburn, <http://darwin-online.org.uk/content/frameset?itemID=F10.2&viewtype=text&pageseq=1>. Hozzáférés ideje: 2011-12-31
- Keynes, Richard (2001), Charles Darwin's Beagle Diary, Cambridge University Press, <http://darwin-online.org.uk/content/frameset?itemID=F1925&viewtype=text&pageseq=1>. Hozzáférés ideje: 2011-12-31
Külső linkek
