A láp virága
| A láp virága (A láp virága) |
|
| Rendező | Hamza D. Ákos |
| Producer | Hamza D. Ákos |
| Alapmű | Herczeg Ferenc |
| Forgatókönyvíró | Rákóczi Péter |
| Főszerepben | Fényes Alice, Jávor Pál, Baksa Soós László, Somogyi Nusi, Gárday Lajos, Pethes Sándor, Wesssely Pál, Kürthy György, Kővári Gyula, Köpeczi Boóz Lajos |
| Zene | dr.Szlatinay Sándor |
| Operatőr | Hegyi Barnabás |
| Hangmérnök | Kereszti Ervin |
| Díszlettervező | Básthy-Iliszi |
| Gyártás | |
| Gyártásvezető | Tasnády Árpád |
| Ország | Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Időtartam | 2624 méter |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Kárpát Film |
| Bemutató | 1942. |
| Külső hivatkozások | |
| Hivatalos oldal |
|
A láp virága 1942-es magyar film.
Tartalomjegyzék |
Szereplők [szerkesztés]
- Pálfalvy Miklós – Jávor Pál
- Jessy – Fényes Alice
- Szentgróthy – Baksa Soós László
- Mihályi Sándor – Boray Lajos
- Mihályi Sándorné – Somogyi Nusi
- Mihályi Adél – Szondy Biri
- Frici, Jessy bátyja – Mihályi Ernő
- Részeg vendégek – Pethes Sándor, Veszely Pál
- Énekesnő – Diana Clayton
- Rabinovitz, uzsorás – Balázs Samu
- Hegyi, árus – Kőváry Gyula
- Ügyvéd – Kütrhy György
- Kocsmárosné – Dajbukát Ilona
- Pap – Toronyi Imre
- Kovács – Gárday Lajos
- Franci főpincér – Pártos Gusztáv
- Másik főpincér – Köpeczi Boócz Lajos
- A herceg küldötte – Solthy György
- Kártyázó – Vándory Gusztáv
A Magyar Film cikke a filmről [szerkesztés]
Herczeg Ferenc egyik legismertebb kis regényét eleveníti meg a film, amely a régi békeévek jellegzetes történetét vetíti elénk. A jómódú földbirtokos fia fakkját a rabok darócruhájával kénytelen felcserélni s e letörtségben a börtön lelkészével való beszélgetésen keresztül próbálja megtalálni a becsületes munkán keresztül a boldogságot. Közben bepillantunk az elbeszélésen keresztül a békebeli éjszakai mulatók függönyei mögé, a kártyaszobák kétes és vonzó világába is. A mulatók egyik ékessége a virágárus leány (Fényes Alice), éppen tisztaságával, vonja magára a figyelmét. Beleszeret a jószándékú úri gavallérba s most már a leány keres tisztes formák között közeledést. Szerelmese – hogy egyik barátját megmentse – váltóhamisításba keveredik s csupán leendő apósával kötött kiegyezése menthetné meg az erkölcsi és anyagi összeomlástól. Egy ilyen áldatlanság helyett azonban inkább a börtönt viseli el, ahol a lelki tespedtséget a lelkész tanácsára az izommunkának építő erejével váltja fel s mire a régi dzsentri visszakerül a szabad életbe, becsületes tanult mestersége van. Egy pillanatra ugyan visszatér a múlt. Grófi barátját, aki miatt bűnbe keveredett, fölényes leckéztetéssel porolja le magáról, a gazdag leány pedig – a volt menyasszony is – megkövülten látja rácsszerelés közben a munkaköpenyes férfit. De van valaki, aki visszavárja: egy kis virágüzlet tulajdonosnője, a láp virága s a két felemelt homlok most már büszkén ragyoghat a tiszta élet felé. A régi, negyven év előtti kor témája és mondanivalója nehéz probléma elé állította a rendezőt, de Hamza D. Ákos az összes akadályokat bravúros lendülettel és igazi művészi megoldásokkal hárította el. Kitűnő rendezői ötlet, hogy a film legmodernebb eszközeivel kelti életre, teszi újszerűvé a sokszor látott témát. Amikor „feje tetején” áll a helyzet, a háttérben levő színpadon játszó artisták allegórikusan kapcsolódnak műsorszámaikkal a tárgyhoz, ahol a pezsgő veszi át a szót, a kánkán ezerszoknyájú démonjai libegtetik meg csábító varázsukat. Az egyszerű fapad mellett a lelkész tanácsait a megtérés felé s az üllőn kattogó kalapácsok a munka ütemének himnuszát jelentik. A kitűnő zeneszámok szépen kísérik a cselekmény fonalát, csupán egy kocsiban elhangzott énekszám hangfelvétele és beállítása nélkülözi a keresetlenséget. A szereplők közül a papot alakító Toronyi Imre a legmeggyőzőbb. Jávor Pál sokrétű szerepében (a rab, a gavallér, a munkás) mindenhol színes és bensőséges. Mozdulatai, kifejezésmódja nagyobb kitörések nélkül is találóak, mert úriasságát éppen disztingváltságával érzékelteti. Fényes Alice egyéni játékának a szövegkönyv nem ad elég teret. A legnagyobb passzivitásra kényszeríti és inkább exteriőrjére épít, mint temperamentumának kifejező eszközeinek arra a széles skálájára, amit legutóbbi szereplése alapján olyan tökéletesen nyújtott. A szép fényképezés ebben a tekintetben segítségül siet és a szelíd, bájos Fényes Alicet is örömmel üdvözöljük. A többi epizódisták közül Baksa Soós Lászlónak, Wessely Pálnak játéka emelkedett ki. Szondy Biri bánatos menyasszonya jelenete, hanghordozása kiválóan jó volt. A díszletek ugyancsak komoly felkészültséggel adtak számot a kor jellegzetességeiről, amit a fotografálás teljes plaszticitással és filmszerű mozgalmasságával tudott betölteni. A hang egyöntetűségét megbénította egy-két technikai fogyatékosság. (Pl. indokolatlanul hangos a rabok menetelése közben a kőfolyosón való menés zaja, a festett kőpadló deszka dübörgését érzékelteti.) Fényes Alice énekszáma sem eléggé egyenletes a hang szempontjából. Ugyanakkor kitűnőek a bárjelenetek hangfelvételei. Az összbenyomás a film alaphangulata és megnyugtató befejezése (nem a happy-end, hanem a meggyőzés) kiegyensúlyozott, nemesen szórakoztató filmmé avatják a „Láp virágá”-t mely az idei magyar produkciók közül megérdemelten sikert biztosít a Kárpát legújabb filmjének.
Forrás [szerkesztés]
- Magyar Film című újság
- Hamza Múzeum és Jász Galéria Közalapítvány
