Japán óvoda
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket. |
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
A Japán óvoda, kisgyermek nevelés
A Japán társadalom nagy részben támaszkodik az oktatásra.[1] Maga az óvoda és a kisgyermekgondozás e fontos rendszer legalsó foka, amely nagy mértékben megkönnyítheti az oktatásba való beilleszkedést, ha megfelelően működik. Maga a rendszer közel sem olyan egyszerűen átlátható mint hazánkban, ugyanakkor ez annak is következménye, hogy az utóbbi időkben nagy változásokon ment keresztül. Ennek ellenére a Japán szellemiség és nevelési módszerek továbbra is megőrizték egyediségüket.
Történelem
Az európai intézményekkel való hasonlóság nem a véletlen eredménye: a japán közoktatás a Mejdzsi restauráció során többek közt a japán közoktatás is átalakult, nyugati mintát követve.[2]
1874-ben rendeletet adtak ki mely elfogadta a kisgyermek nevelést a közoktatás részeként. Az első óvoda, azaz Yochien 1876-ban alapult meg a Tokyo-i Női Egyetem, diákjai számára azzal a céllal hogy a diákok gyermekei felügyelet alatt legyenek amíg édesanyjuk iskolában volt. Az iskola Igazgatója Shinzo Seki a német delegáció tagjaként ismerkedett meg a Forobel módszerével, majd hazatérve ezt adaptálta az ő intézményébe is. Maga az első óvoda olyan fontos intézménynek bizonyult, hogy még maga az uralkodópár is megjelent a megnyitó ünnepségen.[3]
Az óvoda tantervének kialakítása során nagy hatást gyakorolt az igazgatóra a német Friderich Froebel óvodai rendszere. Forobel az óvoda működéséhez három fontos szempontot emelt ki: Az alkotás egységét, Gyermekek egyéniségének tiszteletét, valamint A szabad játék fontosságát. hitt abban, hogy a tiszta gyermeki léleknek szüksége van a játéka ahhoz hogy egészséges felnőtté váljanak. Ez a Kreatív öncselekvést hangsúlyozó felfogás nagyban hasonlított a japánban általános gyermekszemlélettel, és gyermeknevelési szokásokkal. Ennek köszönhetően az első Japán óvodák az ő módszerét szívesen adaptálták.[2][1]
Ugyanakkor a német módszert a későbbiek során több kritika is érte a szigetországban, mivel Japán szempontból nem tűnt elég szabadnak. Erre példa Sozo Kurahashi aki nem értett egyet Forobel ún. Ajándékaival, (melyek fakockákból és az azokhoz tartozó utasításokból álltak) ezeket ő csupán szabad játékhoz való eszközként használta volna. Ezt a szabad hozzáállást tükrözte a legelső 1894-ben létrehozott, a kisgyermek nevelést szabályozó határozat, amely kialakításában maga Kurahashi is segítséget nyújtott. Már ezen előírásban is megjelent, a játék fontossága valamint néhány a manapság is kiemelt fejlesztést igénylő területek közül.[3][4]
A yochien megalapítása után több évvel 1890-ben megalapították az első un. hoikuen-t amit magyarul gyermekfelügyelő központnak, esetleg bölcsödének is nevezhetünk. Ezt az intézményt a Mejdzsi restauráció után kialakult ipari fejlődés következtében vált szükségessé, mivel egyre több nő kényszerült munkába állni így igény jött létre olyan intézmények kialakítására amely akár csecsemő korú gyermekek felügyeletét is biztosította. Ugyanakor ez az intézmény csupán a gyermekek felügyeletével foglalkozott eleinte. [2][1]
Ezzel szemben maga a yochien eleinte a vagyonosabb osztályok számára nyújtott lehetőségnek számított, és nagy népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborúig, Azonban a háború következtében ez megváltozott: a gyárakban dolgozni kényszerülő nők gyermekeinek felügyelete lett a fő cél, ezzel a Houiken is egyre elterjedtebbé vált Ezzel egy időben a korábbi módszerek helyét át vette egy propaganda alapú oktatás, nevelés.[5][6]
A háború után Ismét új Tantervet kellett kidolgozni ami 1947-ben lépett érvénybe Ez volt az Iskolai Oktatással foglalkozó törvény amelyen belül külön kitértek a kisgyermek-neveléssel kapcsolatos szabályokra. A két intézmény két külön hivatal alatt működött ezért továbbra is különböző feladatokat láttak el, valamint ekkor még különböző rétegek számára nyújtottak szolgáltatást. A yochien pontos meghatározásának kidolgozásában maga Kurahashi is segített, 12 fejlesztendő területet határozott meg és ezen felül kiemelten fontosnak tartotta a gyerekek boldogságának biztosítását. Eközben A Hoikuen számára is ki lett dolgozva egy meghatározás mely szerint fő célja továbbra is felügyeletet, és gondoskodást biztosítani olyan gyermekek számára akik ezt egyébként nem kapnák meg otthon[7]
1965-ben az óvodákról szóló rendeletet először változtatták meg: kiemelték a szabad játék fontosságát, valamint csupán kiemelten 5 fejlesztendő területet határoztak meg.
Emellett a bölcsődékre vonatkozó határozatok változtatására csupán 1998-ban került sor, azzal a céllal, hogy gyermek jólétet javítsák és egyenlő esélyt adhassanak a gyermekek számára, emellett, azonban az óvodai tantervet és módszereket, bizonyos tekintetben átvették, ezek a központok.[4]
Ezután a csökkenő gyermekvállalás, és a társadalmi változások következtében a két intézményben problémák adódtak. Míg Hoiukenben túl jelentkezések miatt sok gyermek váró listára kerül, addig a Yoshienek gyermek hiány érzékelnek.
Ezen problémák megoldására született meg 2006-ban rendelet amelybe egy teljesen új egységesített intézményt vezetett be az ún. Nintei Kodomoen-t amit esetleg gyermekkertre lehetne lefordítani. Eredeti tervek szerint ez az intézmény feladata az, volt, hogy rövid idő alatt leváltsa a korábbi két intézményt. Azonban a bonyolult adminisztrációnak köszönhetően 2012-ig sem vált olyan népszerűvé, mint ahogy azt elvárták volna. Így a japán oktatásban egyelőre 3 fajta intézmény is létezik.
A legutóbbi intézkedés amit bevezettek az a pedagógusok feladatkörének kiterjesztéséről szólt. Eredetileg 2012-ben vezették be majd kisebb szünet után 2015-ben ismét bemutatták a tervet, melynek célja gyerekek egyenlő esélyének biztosítása, valamint a fiatal tanácstalan szülők segítése. Ez a terv azt indítványozza, hogy a kodomoenek biztosítsanak a szülők számára nevelési tanács adást.
A kisgyermekgondozás helye a közoktatásban
A japán közoktatásban valójában három intézmény is létezik amelyet kisgyermekek felügyeletére hoztak létre egy bölcsőde és óvoda feladatait is ellátó az úgy nevezett Hoikuent, az óvodához leginkább hasonló Yochient, valamint a legújabb intézmény a gyermekkert vagyis Nintei Kodomoent. Ezek az intézmények a közoktatás legalsó szintjén állnak ezért általánosan elmondható róluk, hogy az ő feladatuk az otthoni szabad nevelés és az általános iskolai tanulás közötti átmenetet biztosítása.[8], Ugyanakkor Ezen intézmények sok szempontból eltérnek egymástól.
Hoikuen
Maga a Hoikuen, egy úgynevezett gyermek felügyelő központ. A MHLW (Egészségesügyi, Munkaügyi és Jóléti minisztérium) alatt működik. Bár oktatás is folyik benne ugyanakkor eredeti célja szociális jólét elősegítése volt, ennek hatása még ma is enyhén jelen van a japán közgondolatban, ugyanakkor, már egyáltalán nem olyan éles a határ az intézmények között mint korábban.
Működését tekintve ez az intézmény magyar szemel nézve leginkább a bölcsőde és az óvoda keverékének tűnhet, mivel ide csecsemő kórtól 5 éves korukig járnak a gyerekek, ennek és hosszú napirendjének köszönhetően egyre nagyobb népszerűségnek örvend a szülők között. Délelőtt és délután is biztosítanak felügyeletet, foglalkozásokat a gyerekek számára.
Ugyanakkor a gyermekek száma tanáronként ebben az intézményben a legkorlátozottabb. Mivel 2 hónapos kórtól 1 éves korig 3 gyermekenként k.2 éves korig 6, 3éves korig 20, valamint 5 éves korig 30 gyermekenként kell jelen lennie egy Pedagógusnak.
Nagyobb részük államilag támogatott, ami azt jelenti, hogy a költségek 2/3-adát az állam állja. Ugyanakkor főleg ezeket az intézményt érintették azok a rendeletek, amelyek a gyermekvállalást kívánták ösztönözni.[5][4]
Yoshien
A Japán óvoda, azaz a Yoshien a MEXT (Oktatási Kulturális, Sporttal, Tudománnyal és Technológiával foglalkozó minisztérium) alá tartozik. Ez az intézmény jobban hasonlít a magyar óvodákra mivel 2/3 éves kortól 6 éves korig járhatnak ide a gyerekek. A nyugati mintát alapul véve alakult meg az első ilyen intézmény. A kezdetektől fogva a vagyonosabb családok gyermekeinek oktatása volt a cél ebben az intézményben. Ennek érdekében rendszerint nagyobb nyomatékot fektettek a tanterv megfelelő kialakítására, valamint a célok meghatározására az évek során. Ugyanakkor a modern társadalomban több okból kifolyólag mégsem olyan népszerű, mint maga a Hoikuen. Ennek egyik oka a korlátozott napirend, mivel a legtöbb intézmény eredetileg csak délelőtti programokat kínál, ezért csak olyan családok engedhették meg maguknak, ahol egy szülő vagy nagyszülő otthoni felügyeletet is tudott biztosítani, így egyre kevesebb gyermek, Ugyanakkor mivel ezen intézmények nagyobb része privát kezekben van, így ezek a fennmaradás érdekében jobban képesek igazodni a szülők igényeihez, ezért manapság már a legtöbb privát Yochien délutáni felügyeletet is biztosít. Ezzel egy időben a magán intézmények nagyobb valószínűséggel távolodnak el a hagyományos szabad módszerektől és igyekeznek magukat azzal népszerűvé tenni, hogy több fejlesztő, felkészítő vagy egyéb foglalkozásokat kínálnak az iskolára való felkészülés érdekében. Azonban az év korlát végett ezek az intézmények egy a másik problémával találják szemben magukat, mivel, a legtöbb szülő nem várja meg gyermekének 3. életévét ahhoz, hogy munkába álljon. Ami az osztályok létszámát illetti 1 pedagógus akár 35 gyermekre is felügyelhet, bár gyakran előfordul, hogy egy asszisztens segítséget nyújt neki a nap folyamán.[1][4][3]
Nintei Kodomoen
Az utolsó és egyben legújabb Intézmény a Nintei Kodomoen. Az előző két intézmény problémáinak kiküszöbölésére, lett alapítva. A két korábbi intézmény hivatalai alatt áll, tehát a MEXT, valamint a MHLW közös rendeletekkel irányítja. Tulajdonságait tekintve elődei pozitívumait igyekeznek feltüntetni benne. Az elsődleges célja A gyermek számára egyenlő esélyekkel oktatást biztosítani a gyermekek számára. Valamint A szülőket segíteni a megfelelő gyermeknevelésben. A Hoiukuenhez hasonlóan 0-6 éves korig fogad be gyermekeket, ugyanakkor a yochienhez hasonlóan nagyobb hangsúlyt fektet a gyerekek megfelelő fejlődésére. A csoport létszámot tekintve rugalmasabb 1 éves korig 3 2 éves korig 6 majd 3-5 éves korig 20-35 gyermek felügyeletéhez szükséges egy pedagógus. A megengedett létszám ellenére annak érdekében, hogy megfeleljenek a nemzetileg meghatározott elvárásoknak a legtöbb osztályban csupán 20 gyermek van jelen. Ez az intézmény még ne terjedt el olyan mértékben az országban, hogy átvehesse az előző kettő helyét ugyanakkor a tervek szerint ez a jövőben bekövetkezik, egy egységesebb egyenlő esélyeket kínáló rendszert hoz majd létre az országban.[4][9][10]
| A három kisgyermek neveléssel foglalkozó intézmény összehasonlítása: | |||
| Yochien: | Hoikuen: | Nintei Kodomoen: | |
| Hivatal: | MEXT
(Oktatási Kulturális, Sporttal, Tudománnyal és Technológiával foglalkozó minisztérium) |
MHLW
(Egészségesügyi, Munkaügyi és Jóléti minisztérium) |
MEXT & MHLW |
| Cél: | A gyermekek oktatása a környezeten keresztül, a speciális életkori szükségleteiket szem előtt tartja. | Gondoskodni olyan csecsemőkről, és kisgyermekekről akikről egyébként nem gondoskodnának. | Oktatást biztosítani és gondoskodni a gyermekekről valamint nevelési támogatást biztosítani a szülők számár |
| Törvény: | Oktatásügyi törvény | Gyermekjóléti törvény | Gyermek és gyermeknevelési támogatáshoz kapcsolódó 3 törvény |
| Kor: | 3-5 | 0-5 | 0-5 |
| Gyermekek száma tanáronként: | 35:1 | 0-1 éves: 3:1
1 éves: 6:1 2 éves. 6:1 3 éves: 20:1 4 éves: 30:1 5 éves: 30:1 |
0-2 éves korig a Hoikenhez hasonló
3-5 éves: 20-35: 1 |
Gyermekkép
.jpg)
Régebben Japánban a gyermek nevelést nagy mértékben befolyásolta a vallás valamint az a hit, hogy a gyerekek 3 éves korukig az istenek gyermekeinek számítanak. Ezzel együtt jár az ún. Mashiro azaz, tiszta gyermekkép. Ennek eredménye az, hogy a gyermekek rossz cselekedetét külső forrásból kiindulónak tekintik, nem feltételezik azt, hogy a gyermek maga rossz. Ezekből kifolyólag régebben úgy hitték, hogy a gyerekeket nem szabad megsiratni, ezért rendszerint mindent megadtak nekik amit csak kívántak. Ugyanakkor mivel maga a vallás a modern társadalomban több ember életében háttérbe került tehát ezen gyermeknevelési módszerek is kisé átalakultak, emellett a gyerekekhez való hozzáállást még manapság is nagyban befolyásolják ezek az egykori hiedelmek.[6][3]
Ezen kívül a japán gyermek nevelés alapja az anya gyermek közötti kapcsolat, az un. amae [3]kapcsolat. Ahogy Takeo Doi pszihológus[6] [11]állítja ez a kapcsolat alapozz meg minden jövőbeli kapcsolatot a gyermek életében. Ezért Manapság is gyakori az, hogy a z édesanya a rengteg időt tölt a gyermekével, és így alaposan kiismeri őt. Emellett azt is hiszik, hogy a külső hatások segítik az egészséges törvénytisztelő felnőtté válást.
Ezek az elvek nagy mértékben befolyásolják az óvodai gyermekképet is; maga a mashiro gyermekkép a leg szembe tűnőbb. Ebből a tiszta gyermeki felfogásból kiindulva az óvodák úgy tekintenek a gyermekekre, mint formázható tiszta személyiségre. Ez nagyban befolyásolja a pedagógusok hozzáállását és módszereit is.[3]
.jpg)
Cél
Bár mint korábban említettem a különböző intézmények különböző célokkal rendelkeznek, ugyanakkor ezeken kívül a legtöbb intézménynek egységes célja is van. Például azzal kapcsolatban, hogy a gyermek személyiségét, hogyan szeretnék fejleszteni[4]i erre a célra utal a Gyermeknevelésben célként kitűzött iiko azaz jó gyermek elnevezés , ugyanakkor ez nem pusztán egy szabályokat betartó gyermekről szól. Hanem gy olyan egyénről akit jobban reprezentál az úgy nevezett suano megnevezés, azaz egy olyan gyermek aki figyelemmel van a környezete érzéseire és ebből kifolyólag, a környezete iránti tiszteletből tartja be a szabályokat.[3]
Ezen egyedi japán elváráson eléréséhez, természetesen manapság már léteznek a törvényekben meghatározott szempontok, valamint kiemelten fontos célok is.Ilyenek a gyermekek érzelmi, és szociális fejlődése, valamint az egyéni- és több helyen az együtt működéshez szükséges képességek fejlesztése is. A Tantervekben, 5 kiemelt terület szerepel, melyek a Egészség, Kapcsolatépítés, Környezetismeret, Beszédfejlesztés és Művészet. Emellett azt is fontosnak tartják, hogy a gyermek megismerje és képes legyen kifejezni az érzelmeit, és vágyait.[4]
Módszerek, és a pedagógus személye
A pedagógus nem mint aktív irányító, hanem mint passzív megfigyelő van jelen a csoportban. Arra ösztönzi a gyerekeket, hogy minél önállóbban tevékenykedjenek. Konfliktusok megoldására ösztönzi a gyereket. Esetleges fegyelmezés során büntetés helyett inkább, igyekszik megmagyarázni a gyermeknek, rávilágít a következményekre.[3][12]
Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a napirendben ne elhatárolt programok szerepeljenek, hanem a tevékenységek elvegyüljenek, az egész napos játékban. Emellett a pedagógusok nagyon fontosnak tartják a gyermeki játékot, maga a tanterv is kiemelten hangsúlyozza a szabad játék fontosságát és fejlesztő szerepét. Ugyanakkor nem csupán a szabad, de a szerep és dráma játékok is fontos tevékenységként vannak feltüntetve.[4]
A gyerekek gyakran kapnak önálló feladatokat, így miden gyermek, felelősség tudata fejlődik, valamint esélyt kap hogy kipróbálja magát a vezetői szerepben. Emellett nap folyamán integrált tevékenységeken keresztül sajátítanak el a gyerekek különböző képességeket. De az se ritka, hogy a gyerekeknek kisebb csoportokban kell dolgozniuk, ezek a csoportok általában legalább egy évig ugyanazokból a tagokból állnak.[1][5][12]
Emellett azt is fontosnak tartják, hogy a gyermekek minél több tapasztalatot szerezzenek a természetben, ezzel szeretnék a gyermekekben felkelteni a természet szeretetét, és tisztletét.[8]
Pedagógus képzés egy 6 szintű rendszerben történik. Az alacsony bevétel miatt a legtöbb pedagógus csupán első gyermeke megszületéséig végzi ezt a munkát. Az új törvény hatályba lépésével a pedagógusok egy új feladattal szembesültek, mégpedig azzal, hogy a rászoruló szülőket igény szerint nevelési tanáccsal lássák el.[9]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Catherine Lewis: Early Childhood Education in Japan. 2017–12–12. 53–69. o. ISBN 978-1-315-14376-7 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ a b Early childhood education in three cultures : China, Japan and the United States. Huo, Liyan–Neuman, Susan B.–Nanakida, Atsushi. ISBN 978-3-662-44986-8 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ a b c d e f g h Harðarson, Atli Vilhelm (2018. július 3.). „Hvað á leiðbeinandi að gera fyrir nemanda sem vinnur að doktorsritgerð?”. Netla. DOI:10.24270/netla.2018.2. ISSN 1670-0244.
- ↑ a b c d e f g h Atsushi NANAKIDA: Early Childhood Education and Care Curriculum in Japan. 2014–12–02. 25–38. o. ISBN 978-3-662-44985-1 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ a b c „Itsuko Fukui: Preschool Education and Care in Japan; In.:Faculty of Human Sciences, Department of Child Study; Kanazawa Seiryo University, Ishikawa;”.
- ↑ a b c (2008. június 14.) „21st Century Education: A Reference Handbook 21st century education: A reference handbook”. DOI:10.4135/9781412964012.
- ↑ Early childhood education in three cultures : China, Japan and the United States. Huo, Liyan–Neuman, Susan B.–Nanakida, Atsushi. ISBN 978-3-662-44986-8 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ a b MacCormac, Katherine A. (2016. június 14.). „Gary DeCoker & Christopher Bjork (Eds.). Japanese Education in an Era of Globalization: Culture, Politics and Equity. New York, NY: Teachers College Press. (2013). 224 pp. $49.95 (paperback). (ISBN 978-0-8077-5423-8).”. McGill Journal of Education 51 (1), 671. o. DOI:10.7202/1037366ar. ISSN 0024-9033.
- ↑ a b Kyoko Iwatate: Current Issues in ECEC Teacher Education in Japan. 2014–12–02. 111–125. o. ISBN 978-3-662-44985-1 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ Akiko Kimata – Yoshihide Kaneko: Latest Development of Japanese Kindergarten Education Policy. 2014–12–02. 61–81. o. ISBN 978-3-662-44985-1 Hozzáférés: 2020. május 4.
- ↑ Nozaki, Yoshiko (2011. augusztus 1.). „Benjamin Duke. The History of Modern Japanese Education: Constructing the National School System, 1872–1890. New Brunswick, NJ: Rutgers University Press, 2009. 448 pp. Hardback $65.00”. History of Education Quarterly 51 (3), 410–412. o. DOI:10.1111/j.1748-5959.2011.00346.x. ISSN 0018-2680.
- ↑ a b Hegde, Archana V., Linda (2014. július 3.). „Japanese nursery and kindergarten teachers' beliefs and practices regarding developmentally appropriate practices”. International Journal of Early Years Education 22 (3), 301–314. o. DOI:10.1080/09669760.2014.948390. ISSN 0966-9760.