Aétiosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aétiosz (Aëtius Antiochenus, Ἁέτιος ὁ Ἀντιοχεύς) ( Coele-Syria, 300 – Konstantinápoly, 367) az arianizmus alapítója. Ellenfelei, a a trinitáriusok "az Ateista" néven emlegették.[1]

Placita címen ismert terjedelmes filozófiai enciklopédiáját Hermann Alexander Diels azonosította és rekonstruálta (Diels: Doxographi Graeci 1879, Megaraiak 9.)

Élete és írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aétiosz Coele-Syriában (Koilé-Szíriában) született.[2] és vagy rabszolgaként, vagy nagy szegénységben nőtt fel.[3][4] Később, hogy támogatni tudja özvegy anyját, aranyművesként dolgozott Antiokheiában. Ugyanekkor kezdett filozófiát is tanulni[3] Anyjának halála után tovább folytatta munkáját, tanulmányaiban pedig a keresztény iratok tanulmányozásában, keresztény tanításokban és az orvoslásban merült el.[3]

Miután az aranyművességet és a vincellérkedést is kitanulta, vándororvosként kereste meg kenyerét. Különösen tehetségesnek bizonyult orvosi témákban készült értekezések, viták írásához; érdeklődését azonban hamarosan korának nagy teológiai vitái felé fordította. Egyidejűleg tanulmányozta az ariánusokat, Antiokheiai Paulinusz püspököt, Athanasziosz püspököt és a tarszoszi Antoniusz prezsbitert is. 350-ben antiokhiai Leontiusz diakónusává szentelték fel, azonban nemsokára a trinitáriusok száműzték a városból. Az első szirmiumi zsinaton győztesen került ki Basziliusszal és Eusztathiusszal homoiousiáról folytatott vitából. 356-ban Eunomiusszal Alexandriába indult, hogy az arianizmus védelmére kelljen. II. Constantius azonban meghiúsította utazási terveit. Később Flavius Iulianus római császár visszahívta a száműzetésből és egy ideig konstantinápolyi udvarában látta vendégül, majd földbirtokot adományozott neki Leszbosz szigeten. Ugyanekkorról Aétioszt püspökké szentelték fel, ő pedig új címét és hatalmát kihasználva az arianizmus megerősödésén munkálkodott, főleg azzal, hogy több ariánust is püspökké kent fel.

Flavius Valens római császár hatalomrajutasa után, 364-ben egy ideig visszavonult leszboszi birtokára, majd nemsokára rá visszatért Konstantinápolyba; itt halt meg 367-ben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. La Grande Encyclopédie
  2. Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezet.
  3. ^ a b c Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezet
  4. Basil of Caesarea, Against Eunomius,1. könyv, 6. fejezet

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aëtius of Antioch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.