1,4-Dihidronaftalin
| 1,4-Dihidronaftalin | |||
| |||
| IUPAC-név | 1,4-dihidronaftalin | ||
| Más nevek | Δ2-dialin; 1,4-dialin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 612-17-9 | ||
| ChemSpider | 62370 | ||
| |||
| Beilstein | 2038640 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C10H10 | ||
| Moláris tömeg | 130,19 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,9928 g/cm³ (33 °C)[1] | ||
| Olvadáspont | 24,6 °C[1] | ||
| Forráspont | 210[1] | ||
| Törésmutató (nD) | 1,5577 (20 °C)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az 1,4-dihidronaftalin a szénhidrogének közé tartozó szerves vegyület, képlete C10H10. A naftalinhoz hasonlít, de attól eltérően az egyik gyűrűje részlegesen telített. Naftalin etanolban végzett nátriumos redukciójával állítható elő. Instabil vegyület, etanolos nátrium-etoxid oldatban melegítve könnyen 1,2-dihidronaftalinná izomerizál.[2]
Jegyzetek
- ↑ a b c d szerk.: W. M. Haynes: CRC handbook of chemistry and physics, 97th, CRC Press, 3-186. o. (2009)
- ↑ https://books.google.hu/books?id=m_Lx4neEdT0C&pg=PA167
Források
- Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 281. o. ISBN 963-19-2784-9
