Émile Littré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Émile Littré

Émile Maximilien Paul Littré (Párizs, 1801. február 8. – Párizs, 1881. június 2.) francia filológus és filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eleinte orvostudományokat tanult és csak később fogott a nyelvészet és történelem tanulmányozásához. 1831-től a National munkatársa volt és még Armand Carrel halála után is, 1851-ig dolgozott bele. A februári forradalom utáni városi tanácsos lett Párizsban, de már 1848 őszén visszavonult a közélettől. 1871-ben beválasztották a nemzetgyülésbe, ahol a köztársasági balpárthoz csatlakozott; ugyanazon év december havában az akadémia tagja lett, 1875-ben pedig élethossziglan beválasztották a szenátusba. Mint orvosi szakirónak főmunkája Hippokratész összes műveinek fordítása és kiadása (Párizs, 1839-61); mint bölcsész Auguste Comte követője volt, akinek iratait népszerű modorban magyarázta és terjesztette; idevágó munkája: Analyse raisonnée du Cours de philosphie positive du Comte (Párizs, 1845); Auguste Comte et la philosophie positive (u. o. 1877). Legfontosabbak azonban nyelvészeti munkái: Dictionnaire de la langue française (4. kötet, 1863-72, pótlék 1878); Histoire de la langue française (u. o. 1882); Littérature et histoire (u. o. 1876) stb. Írta továbbá: Études sur les barbares et le moyen-age (u. o. 1884); lefordította Plinius természetrajzát, kiadta Carrel iratait, átültette Dante Poklát ó-francia nyelvre, stb.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Sainte-Beuve, Notice sur L., sa vie et ses travaux (u. o. 1863); Caro E. L. et la positivisme (u. o. 1883).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]