Ég a gyertya, ég
Az Ég a gyertya, ég egy népi eredetű gyermekmondóka kezdő sora, illetve az ehhez kapcsolódó körjátékok neve. Eredetileg a palóc néphagyományok része volt, később különböző változatokban országosan elterjedt.
[szerkesztés] A mondóka
A gyermekmondóka több változatban ismert. A Magyar néprajzi lexikon szerzői által feljegyzett változat:
- Ég a gyertya, ég,
- el ne aludjék,
- míg a gyertya lángot nem vet,
- mind leguggoljék!
Más változatban:
- […] aki lángot látni akar, mind leguggoljék!
Ismert a mondóka folytatása is, utóbbi azonban németből fordított:
- Zöld fű, zöld fű a lábam alatt, aki itt a legszebb, tőlem csókot kap.
[szerkesztés] Körjátékok
Az Ég a gyertya, ég egy énekes gyermekjáték (leányjáték), úgynevezett guggolós egyszerű körjáték. A gyermekek egymás kezét fogva kört alkotnak, a mondókát énekelve körbejárnak, majd az utolsó sorhoz érve leguggolnak.
A játék ismert – a Zöld fű, zöld fű… kezdetű résszel kiegészített változatban – táncos körjáték formájában is, ilyenkor a kör közepén ketten párt alkotva táncolnak.
[szerkesztés] Források
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1286-6
