Árkossy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Árkossy István (Kolozsvár, 1943. március 13.) romániai magyar grafikus és festő.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, itt szerzett képesítést a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Az Utunk művészeti szerkesztője. A világirodalom jelesei (Boccaccio, Jules Verne, Jack London, Heinrich Böll) mellett magyar klasszikusok (Petőfi Sándor, Arany János) és főleg romániai magyar írók és költők (Áprily Lajos, Benedek Elek, Beke György, Palocsay Zsigmond, Páskándi Géza) írásaihoz és könyveihez készített illusztrációkat, modern borítólap- és kötésterveket. Ady-portréját az Utunk (1977/45), Ady-versillusztrációját az Igaz Szó (1977/10) közölte; Móricz-portréja az Utunkban (1979/26) és önálló nyomtatványként jelent meg.

Művészi pályáját 1987 óta Budapesten folytatja, de az 1989-es fordulat után szülőföldjével is szoros kapcsolatokat ápol.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi csoportos kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazai kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vélemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„…Árkossy István a kolozsvári grafikai iskola egyik legsokoldalúbb egyénisége,valamennyi műfaj és eljárás (rajz, fametszet, monotípia, rézkarc, kollográfia, illusztráció, ex libris, plakát, műsorfüzet, folyóirat-arculat és természetesen táblakép-grafika) birtokbavétele után és közben rendezte be művészi képzeletének műhelyét. Majd grafikai tevékenysége egyre inkább megszínesedik és 1982-ben már festészeti kiállítással lép a nyilvánosság elé. Grafikai kompozíciókban kiérlelt motívumok, jelek, utalások asszociatív rendszere festményeiben a nagy művészeti korok, a reneszánsz és a barokk mestereinek az érzékletes, megelevenítő tárgy- és látványhűségébe ágyazva újul meg, minősül át romantikus- szürrealista látomásokká. S e fantasztikus látomások, helyszínek egyszerre konkrét és sejtelmes voltának, sajátos kettősségének a hatását felfokozza az a festőgrafikai eljárás, amelynek eredményeképpen manapság ritkán tapasztalható, fölényes rajztudása már a felület lakkozása előtt a végtelen árnyalatokban felragyogó színek belülről fakadó sugárzásaként érvényesül…” (Banner Zoltán művészettörténész)


„…Árkossy egész szemléletével a maga értékrendjének, kora szellemiségének humánumának hű krónikása, érzékeny felmérője és felmutatója. Látásmódjának legmegfelelőbb rokonítása a költői képpel eshet, annak lebegő szabadságaival él, s így elmélyült szemlélője számára még mutatja, őrizgeti is azt az eltűnődő, álmodozó rácsodálkozást a világ dolgaira, a létezés és pusztulás lehetséges látványaira, ami az álmodozókra, a “ költőkre ” mindenkor olyan jótékonyan jellemző…” (Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő)


„…Árkossy világteremtő művész, a valóságos élmények mélyen elraktározódnak benne, és alkotás közben minden újraértelmeződik, egy újfajta szintézisbe, újfajta kapcsolatrendszerbe ágyazódik. A művész megteremti saját belső világát. Egy teljes, újragondolt, mélyen elvont univerzum tárul fel képein, rajzain és rézkarcain egyaránt; a kozmikus szemlélet az univerzális érdeklődésből fakadó élménykomplexummal társul…” (Horváth Hilda művészettörténész)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]