Banner Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Banner Zoltán, művészneve egy ideig: Beleznay (Szatmár, 1932. július 12. –) művészettörténész, művészeti író, szerkesztő, előadóművész.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában, történelem szakos tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte. 1958 óta az Utunk művészeti szerkesztője. Az Igaz Szóban arcképsorozata jelent meg Mohy Sándor, Ziffer Sándor, Nagy Albert, Florica Cordescu, Miklóssy Gábor, Alexandru Ciucurencu, Romul Ladea, Csorvássy István, Mikola András művészetéről (1962-65). Egyes művészettörténeti tanulmányait a Korunk, a pécsi Jelenkor és a budapesti Művészet közölte. Előbb a bukaresti Meridiane, majd a Kriterion kiadásában megjelent kismonográfiái: Aurel Popp (Raoul Șorbannal, románul és német németül, 1968); Albert Nagy (románul, francia összefoglalással, 1968); Mattis Teutsch (románul 1970, magyarul és németül 1972); Andrei Mikola (előszó egy reprodukciógyűjteményhez, Nagybánya, 1968); Szervátiusz Jenő (1976); Bordi András (1978).

Versmondóként a magyar és román irodalom mai nagy alkotóinak életművéből válogat. 1963-ban Bartalis János, 1964-ben Nicolae Labiș (Kányádi Sándor fordításában), 1965-ben Horváth Imre (hanglemez: Ha egyszer hangod támad, 1979), 1966-ban Lucian Blaga és Dsida Jenő költészetét mutatta be, 1970-ben Szarvasének címmel Bartók-emlékműsort adott elő, többek közt Juhász Ferenc, Szilágyi Domokos verseivel. A Petőfi-évforduló alkalmával 1973-ban országszerte szerepelt s a 100. előadást is elérte Petőfi a hídon c. műsorával (hanglemezen is megjelent). Ugyancsak népszerű előadóestje volt 1975-ben a Lakoma. 1980-ban bemutatott műsora a Tűzkör.

Csillagfaragók c. esszé- és dokumentumkönyve (1972) az újjászülető erdélyi népi és naiv művészetről szól. Gondozásában jelent meg a Dacia Könyvkiadó erdélyi képzőművész-dokumentumokat közreadó sorozatának öt kötete: Mikola András Színek és fények c. emlékirata (Kolozsvár, 1972), Szolnay Sándor A világ legvégén (Kolozsvár, 1973) és Nagy Albert Rózsikaédes! (Kolozsvár, 1974) c. levél- és írásgyűjteménye, Popp Aurél Ez is élet volt c. emlékirata (Kolozsvár, 1977), majd Válaszok – ismeretlen kérdezőnek c. alatt Márkos András cikkeinek gyűjteménye (Kolozsvár, 1980). Mint szavalóművész az ausztráliai magyarok meghívására 1977 májusában két hónapos előadó körúton volt, úti benyomásairól szóló beszámolója előbb az Utunkban folytatásokban, majd Kié vagy Ausztrália? c. alatt könyv alakban is (1979) megjelent.

1988-ban áttelepült Magyarországra és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársaként működött 1999-ig, fő kutatási területe a 20. századi erdélyi festők művészete.[1] Az Új Aurórát, majd 1991 óta a Sodrást szerkesztette, 1994-1997-ben a békéscsabai Körösi Csoma Főiskola vizuális nevelési tanszékének vezetőtanára.

Művészetszervezői tevékenysége kiemelkedő, mind Romániában, mind Magyarországon számos képzőművészeti kiállítást rendezett, művészeti katalógust szerkesztett; rádióban, televízióban is bemutatta, népszerűsítette és népszerűsíti ma is az erdélyi 20. századi művészeti alkotásokat.

Díjai, elismerései [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században. (1990); Fuhrmann Károly : kismonográfia. (1991)

Források [szerkesztés]

  • Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 125-126. o. ISBN 963-05-6805-5

További információk [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Banner_Zoltán&oldid=12991180”