Álarcos fecskeseregély
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Artamus personatus (Gould, 1841) | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Álarcos fecskeseregély témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos fecskeseregély témájú médiaállományokat és Álarcos fecskeseregély témájú kategóriát. |
Az álarcos fecskeseregély (Artamus personatus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a fecskeseregély-félék (Artamidae) családjához tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália területén honos. Élt még Új-Zélandon is, de ott már kihalt.
Megjelenése[szerkesztés]
A nem Ausztráliában előforduló nyolc fajának egyike. Hátoldala palaszürke, alsó része világosabb; homloka, kantára, fejoldala és torka fekete, mely a hímnél élénk, a tojónak tompább színű; a csőr, mint minden fajnál, ólomkék, s a hegye felé feketébe megy át. Lába kékesszürke, szeme feketebarna.
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal táplálkozik, melyeket a földön vagy a levegőben kap el. De ecsetfarkú nyelvével nektárt és virágport is eszik.
Szaporodása[szerkesztés]
Szaporodási ideje augusztustól decemberig tart. Laza, sekély fészket készít ágakból, fűből és gallyból. Fára egy fogóvillával vagy üreges tuskóba helyezi fészkét. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyet 16 napon keresztül költ mindkét szülő. A fiókák a kikelés után még 15 napot töltenek a fészekbe, mindkét szülő eteti őket.
Források[szerkesztés]
- Brehm: Az állatok világa
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 12.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
