Plósz Pál
| Plósz Pál | |
 | |
| Született | 1844. október 9.[1] Pest |
| Elhunyt | 1902. augusztus 15. (57 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Plósz Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Plósz Pál (Pest, 1844. október 9. – Budapest, 1902. augusztus 15.) orvos, biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1880).
Plósz Lajos (1809-1886) szemészorvos fia, Plósz Sándor igazságügyminiszter és Plósz Béla állatorvos testvére.
Életútja[szerkesztés]
A gimnázium első négy osztályát magánúton, a többit a kegyes rendieknél végezte 1862-ig. Orvosi tanulmányait 1862-től a bécsi, majd a pesti egyetemen folytatta, ahol 1867-ben nyert orvosdoktori oklevelet. Ezután a Rókus Kórház különböző osztályain mint gyakornok, segéd- és alorvos működött. 1869–1872 között kinevezett gyakornok volt Wagner János tanár klinikáján, az 1869–1870-es tanévet azonban nem a klinikán, hanem Tübingenben töltötte, ahol főleg Felix Hoppe-Seyler laboratóriumában az élet- és kórvegytannal foglalkozott. 1871-ben az élet- és kórvegytanból magántanári képesítést szerzett, 1872-ben pedig a kolozsvári egyetem élet- és kórvegytan nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. Mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna, még egy évet Heidelbergben, Kühne tanár intézetében töltött. 1873-ban kezdte meg előadásait a kolozsvári egyetemen. 1874 tavaszán a budapesti egyetem élet- és kórvegytan ny. rendkívüli tanára, 1882-ben pedig rendes tanára lett; az élet- és kórvegytani intézet igazgatója volt. Kutatóként elsősorban a fehérjék kémiája, a peptonok és a véralvadás kérdéseivel, ezen kívül borászattal is foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án választotta meg levelező tagjának. Az igazságügyi orvosi tanácsnak alapításától kezdve tagja volt.
Cikkei az Orvosi Hetilapban, az Akadémiai Értesítőben, a Természettudományi Közlönyben, a Klinikai Füzetekben, a Belgyógyászat Kézikönyvében és több német nyelvű szaklapban jelentek meg. Az Orvosi Archívumnak is munkatársa volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1904. március 28-án Lengyel Béla tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái[szerkesztés]
- Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve. Írta Hoppe-Seyler Felix. A 4. kiadás után ford. Budapest, 1876
- A borászat könyve, tekintettel hazánk bortermelésére. A kir. m. természettudományi társulat megbízásából. Budapest, 1885 (Csanády Gusztávval együtt).
- A peptonok vegyi természete... (Akad. Ért., Bp., 1877)
- A fehérje szerepe és sorsa a szervezetben (Akad. Ért., Bp., 1878)
- A diabetes mellitus (in: A belgyógyászat kézikönyve, I. köt., Bp., 1895)
- Zsírképződés cukorból a májban (Akad. Ért., Bp., 1901)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12279.htm, Plósz Pál, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- [https://web.archive.org/web/*/http://abcd.hu/szemelyi-nevter/?id=267419&date=2021-02-28 267419&date=2021-02-28 Plósz Pál] a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
