Ugrás a tartalomhoz

Északi-tengeri aknazár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi-tengeri aknazár
Az aknazár térképe
Az aknazár térképe
Dátumjúnius – 1918. október 26.
HelyszínÉszaki-tenger
Haderők
 Egyesült Királyság
 Amerikai Egyesült Államok
 Német Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-tengeri aknazár témájú médiaállományokat.

Az északi-tengeri aknazár vagy északi zár, egy nagy kiterjedésű aknazár volt, melyet az Egyesült Államok Haditengerészete telepített az Orkney-szigetektől keletre, egészen Norvégiáig az első világháború alatt. Célja az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók mozgását a németországi bázisokról az atlanti hajózási útvonalakra, amelyek ellátmányt szállítottak Nagy-Britanniába.

Az elképzelés

[szerkesztés]

Céljai

[szerkesztés]

A cél az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók működését az Atlanti-óceán északi részén és a transzatlanti hajózást. Hasonló zárat már elhelyeztek a La Manche-csatornán, amelynek eredményeként északra, Skócia megkerülésére terelték az ellenséges tengeralattjárókat. Az északi-tengeri aknazárat ennek az alternatív útvonalnak a lezárására szánták, és ez jelentősen megnehezítette a tengeralattjárók számára az ellátmány megszerzését.

Mark 6-os aknák

[szerkesztés]
Egy Mk 6-os akna horgonyának tetején.

A Mark 6-os akna egy 86 cm átmérőjű acél gömb volt, amely 140 kg TNT-nek megfelelő mennyiségű robbanóanyagot tartalmazott.[1] Egy aknát két acél félgömbből hegesztettek össze. Szállítás alatt az aknát egy doboz alakú acél horgonyra rakták. A doboznak kerekei is voltak, amelyek lehetővé tették az aknaszerkezet mozgatását az aknarakó hajó fedélzetén kiépített sínrendszeren. Az aknát a 360 kg tömegű horgonyládával egy orsón tárolt drótkötéllel kötötték össze.[2] Az akna vízalatti mélységét úgy szabályozták, hogy az acél kikötő drótkötelet addig engedték az orsóról, ameddig a horgony alatt felfüggesztett érzékelő el nem ért a fenékig. Az érzékelő reteszelte a kábeltekercset, így a lehulló horgony a lebegő aknát a víz alá húzta; és az úszó az antennát az akna felé hosszabbította.[2] Mindegyik aknának két hidrosztatikus biztonsági funkciója volt, amelyek biztonságossá tették, ha levált az acélkábelről és a felszínre úszott. Az első egy nyitott kapcsoló volt a detonációs áramkörben, hidrosztatikus nyomással lezárva. A második egy rugó volt, amely a detonátort a robbanótöltet elől a kamrába tolta. Az aknákat biztonságosnak tervezték 7,6 m-nél alacsonyabb mélységben.[3] Mindegyik aknában volt egy szárazelem elektromos detonáló áramkörrel, amelyet az öt párhuzamos gyutacs bármelyike elindíthatott. A gyutacsok közül négy hagyományos szarv volt az akna lebegő felső részén. Mindegyik szarv tartalmazott egy üveg elektrolitot, amely egy nyitott áramkört csatlakoztatna, ha egy ampulla eltört volna a puhafém szarv meghajlásával.[3] Az újfajta ötödik gyutacs egy rézhuzal antenna volt, amelynek úszója meghosszabbodott az akna felett. A rézantennát érintő acél hajótest szárazelemet képez, és az elektrolitként működő tengervíz, az akna felszínén egy szigetelt rézlemezzel ellátott áramkört kitöltve egy jelfogó detonátort aktivál az aknában.[4] A jelfogó armatúráját kezdetben úgy állították be, hogy a detonálást 25–40 millivolt elérésekor teljesítse. Az Bureau of Ordnance ezt követően 10–25 millivoltra növelte az érzékenységet, de ezt a próba után kiigazították.[5] Mindegyik aknának öt rugós biztonsági kapcsolója volt a detonáló áramkörben, amelyet sószemcsék tartottak nyitva, amelyeknek körülbelül 20 percig tartott a feloldódása a tengervízben, miután az aknát az aknarakó hajóról a vízbe helyezték.[2] A detonátor áramkör akkumulátorának élettartamát két évnél is többre becsülték.[6]

Az aknamező telepítése

[szerkesztés]

Eredmények

[szerkesztés]

Feltisztítása

[szerkesztés]

Háború utáni következménxei

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Campbell, John Naval Weapons of World War II (1985) Naval institute Press ISBN 0-87021-459-4 p.167
  2. a b c Belknap, Reginald Rowan The Yankee mining squadron; or, Laying the North Sea mining barrage (1920) United States Naval Institute pp.5,15,18-22,27-36,43-47,56,82-83,101&108
  3. a b Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.20,47-58
  4. Mineman Memories. Derek S. Hartshorn. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
  5. Daniels, Jesephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office pp.105-120
  6. Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.26

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • (1988) „The Removal of the North Sea Mine Barrage”. Warship International XXV (2), 134–169. o. ISSN 0043-0374.