Északi-tengeri aknazár
| Északi-tengeri aknazár | |||
 | |||
| Az aknazár térképe | |||
| Dátum | június – 1918. október 26. | ||
| Helyszín | Északi-tenger | ||
| Haderők | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-tengeri aknazár témájú médiaállományokat. | |||
Az északi-tengeri aknazár vagy északi zár, egy nagy kiterjedésű aknazár volt, melyet az Egyesült Államok Haditengerészete telepített az Orkney-szigetektől keletre, egészen Norvégiáig az első világháború alatt. Célja az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók mozgását a németországi bázisokról az atlanti hajózási útvonalakra, amelyek ellátmányt szállítottak Nagy-Britanniába.
Az elképzelés[szerkesztés]
Céljai[szerkesztés]
A cél az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók működését az Atlanti-óceán északi részén és a transzatlanti hajózást. Hasonló zárat már elhelyeztek a La Manche-csatornán, amelynek eredményeként északra, Skócia megkerülésére terelték az ellenséges tengeralattjárókat. Az északi-tengeri aknazárat ennek az alternatív útvonalnak a lezárására szánták, és ez jelentősen megnehezítette a tengeralattjárók számára az ellátmány megszerzését.
Mark 6-os aknák[szerkesztés]
A Mark 6-os akna egy 86 cm átmérőjű acél gömb volt, amely 140 kg TNT-nek megfelelő mennyiségű robbanóanyagot tartalmazott.[1] Egy aknát két acél félgömbből hegesztettek össze. Szállítás alatt az aknát egy doboz alakú acél horgonyra rakták. A doboznak kerekei is voltak, amelyek lehetővé tették az aknaszerkezet mozgatását az aknarakó hajó fedélzetén kiépített sínrendszeren. Az aknát a 360 kg tömegű horgonyládával egy orsón tárolt drótkötéllel kötötték össze.[2] Az akna vízalatti mélységét úgy szabályozták, hogy az acél kikötő drótkötelet addig engedték az orsóról, ameddig a horgony alatt felfüggesztett érzékelő el nem ért a fenékig. Az érzékelő reteszelte a kábeltekercset, így a lehulló horgony a lebegő aknát a víz alá húzta; és az úszó az antennát az akna felé hosszabbította.[2] Mindegyik aknának két hidrosztatikus biztonsági funkciója volt, amelyek biztonságossá tették, ha levált az acélkábelről és a felszínre úszott. Az első egy nyitott kapcsoló volt a detonációs áramkörben, hidrosztatikus nyomással lezárva. A második egy rugó volt, amely a detonátort a robbanótöltet elől a kamrába tolta. Az aknákat biztonságosnak tervezték 7,6 m-nél alacsonyabb mélységben.[3] Mindegyik aknában volt egy szárazelem elektromos detonáló áramkörrel, amelyet az öt párhuzamos gyutacs bármelyike elindíthatott. A gyutacsok közül négy hagyományos szarv volt az akna lebegő felső részén. Mindegyik szarv tartalmazott egy üveg elektrolitot, amely egy nyitott áramkört csatlakoztatna, ha egy ampulla eltört volna a puhafém szarv meghajlásával.[3] Az újfajta ötödik gyutacs egy rézhuzal antenna volt, amelynek úszója meghosszabbodott az akna felett. A rézantennát érintő acél hajótest szárazelemet képez, és az elektrolitként működő tengervíz, az akna felszínén egy szigetelt rézlemezzel ellátott áramkört kitöltve egy jelfogó detonátort aktivál az aknában.[4] A jelfogó armatúráját kezdetben úgy állították be, hogy a detonálást 25–40 millivolt elérésekor teljesítse. Az Bureau of Ordnance ezt követően 10–25 millivoltra növelte az érzékenységet, de ezt a próba után kiigazították.[5] Mindegyik aknának öt rugós biztonsági kapcsolója volt a detonáló áramkörben, amelyet sószemcsék tartottak nyitva, amelyeknek körülbelül 20 percig tartott a feloldódása a tengervízben, miután az aknát az aknarakó hajóról a vízbe helyezték.[2] A detonátor áramkör akkumulátorának élettartamát két évnél is többre becsülték.[6]
Az aknamező telepítése[szerkesztés]
Eredmények[szerkesztés]
Feltisztítása[szerkesztés]
Háború utáni következménxei[szerkesztés]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Campbell, John Naval Weapons of World War II (1985) Naval institute Press ISBN 0-87021-459-4 p.167
- ↑ a b c Belknap, Reginald Rowan The Yankee mining squadron; or, Laying the North Sea mining barrage (1920) United States Naval Institute pp.5,15,18-22,27-36,43-47,56,82-83,101&108
- ↑ a b Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.20,47-58
- ↑ Mineman Memories. Derek S. Hartshorn. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
- ↑ Daniels, Jesephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office pp.105-120
- ↑ Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.26