Égissirgal
Az Égissirgal (sumer: É.GIŠ.ŠIR.GAL, „nagy fény háza/temploma”) az ókori mezopotámiai Urban a holdisten Nanna (Szín) és felesége Ningal szentélykörzete volt. Ugyanígy hívták a babiloni Nanna-szentélyt is.
Ur[szerkesztés]
A III. uri dinasztia építkezései[szerkesztés]
A III. uri dinasztia a várost, mint birodalmi fővárost és a szentélykörzetet teljesen újjáépítette. A dinasztiaalapító Ur-Nammu, az első igazi zikkuratok építője itt Nanna számára emelt egyet, az Étemennigurt, aminek díszes bejárata volt az Édublalmah és aminek lelke a Nanna-szentély volt. Ezek a Nanna-udvarral együtt alkották Nanna templomát.
A Nanna-templom mellett volt Amar-Szín giparuja, ami Ningal templomát és az entu-papnő székhelyét foglalta magában. A mellettük levő Énunmah templom és kincstár lehetett.
A szentélykörzetnek a zikkuratuval átellenes sarkában volt Ur-nammu és Sulgi Éhurszagja, azaz palotája.
Későbbi építkezések[szerkesztés]
Nabú-naid újbabiloni uralkodó rendkívül nagyra tartotta Szín kultuszát, helyreállítatta az uri szentélykörzetet. Lánya, En-nigaldi-Nanna lett az entu-papnő, akinek rezidenciájában – a giparuban – egy „múzeumot” is berendezett. Itt tárolta többek között Sulgi egy szobrának töredékét, Larsza egyik királyának feliratos agyagszögét, valamint egy kassú kudurrut (birtokadományról megemlékező feliratos határkövet).
Az Égissirgal papnői[szerkesztés]
| Name | dátum rövid kronológia |
dátum középső kronológia |
Uralkodó, akinek a leánya |
|---|---|---|---|
| Lipusa | 2325 - ? | 2389-? | Karam-Szín unokája |
| Enhéduanna | 2270 - ? | 2334-? | Sarrukín |
| Enmenanna | 2190 - 2154 | 2254-2218 | Narám-Szín |
| Enannépada | 2104 - 2090 | 2168-2154 | Ur-Baba |
| Ennirgalanna | 2043 - 2025 | 2107-2089 | Ur-Nammu |
| Ennirzianna | 2024 - 1977 | 2088-2051 | Sulgi |
| Enuburzianna | 2051–2042 | Sulgi(?) | |
| Enmahgalanna | 2042–2018 | Amar-Szín(?) | |
| Ennirszianna | 2018–1999 | Ibbí-Szín | |
| Enannadu | 1764 - ? | 1834-1823 | Varad-Szín |
| Ennigaldi-Nanna | 553-539? | Nabú-naid |
Babilon[szerkesztés]
Hammurapi 3. évneve szerint felújította a szentélyt.
Források[szerkesztés]
Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5
