Zsiguljovszk

Zsiguljovszk (Жигулёвск)
Zsiguljovszk címere Zsiguljovszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Szamarai terület
Irányítószám	445350
Körzethívószám	84862
Népesség
Teljes népesség	48 070 fő (2025. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 53° 24′, k. h. 49° 30′53.4, 49.5
Zsiguljovszk Pozíció a Szamarai terület térképén
Zsiguljovszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsiguljovszk témájú médiaállományokat.

Zsiguljovszk (orosz nyelven: Жигулёвск) város Oroszország európai részén, a Szamarai területen, a Volga középső folyása mentén. „Zsiguljovszk városi körzet” székhelye, a Szamara–Togliatti agglomeráció része.

Lakossága: 55 565 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Elhelyezkedése

A Zsiguli-hegység völgyében, a Volga középső folyásának jobb partján, a folyó nagy szamarai kanyarulata által alkotott félsziget, az ún. Szamarszkaja Luka északi részén helyezkedik el. Távolsága közúton Szamara területi székhelytől 92 km. Vasútállomás a Szizrany–Togliatti közötti vasútvonalon. A városon és a Zsiguljovszki vízerőmű duzzasztógátján vezet keresztül az „Urál” főút. Szemközt, a Volga bal partján Togliatti város Komszomolszki kerülete terül el.

Története

A város létrejötte annak köszönhető, hogy annak idején a Volgának ezen a pontján jelölték a Kujbisevi vízerőmű – későbbi nevén Volgai vízerőmű, mai nevén Zsiguli (vagy Zsiguljovszki) vízerőmű – helyét.

Korábban ezen a területen kisebb falvak húzódtak, köztük Otvazsnoje (1840 óta ismert) és Morkvasi (1647). 1849-ben a Zsiguli-hegységben kőfejtőt nyitottak, az itteni mészkőre alapozva indult meg a 20. században a helyi cementgyártás. 1937-ben a mai város közelében geológusok kitermelhető mennyiségben kőolajat találtak. Az 1940-es években az olajmunkások számára munkástelepülés létesült (Zsiguljovszk), mely egyesült a szomszédos falvakkal és 1952-ben Zsiguljovszk néven város lett. A név a Zsiguli-hegység nevéből származik, melynek völgyében a mai városközpont fekszik.

A város fejlődése szorosan kapcsolódott az 1950-es évek hatalmas volgai építkezéséhez. A vízerőmű, a duzzasztógát és a Kujbisevi-víztározó építésének előkészítését már 1940-ben elkezdték, de a világháború miatt az építkezést csak 1949-ben folytatták, illetve kezdték újra. Ekkor hozták létre a Gulag munkatábor-rendszer helyi részlegét a bal parton (Kunyejevkai ITL, Кунеевский ИТЛ, 1949–1958), de táborokból a jobb partra is jutott: a duzzasztógát építésén kívül a foglyok a város építésében, a kőfejtő munkájában és a cementgyár építésében vettek részt. Az erőmű első egysége 1955-ben kezdett termelni, a víztározó feltöltése 1957 nyarán fejeződött be.

Gazdaság

A város egyik legnagyobb gyára az „Energotyehmas”, melyet 1993-ban részvénytársasági formában alapítottak. A cég alumínium profilok gyártására szakosodott. Csődeljárása 2010-től 2018-ig húzódott és felszámolással végződött: a cég szinte teljes vagyona a legnagyobb hitelezőjéhez került.

Zsiguljovszk egyik kerülete, Jablonyevij Ovrag ('almafás árok') távolabb fekszik a városközponttól, korábban közigazgatásilag önálló település volt. Itt alakult ki a helyi építőanyagipar jelentős vállalata (1958), melynek utóda 2005 óta része az „Eurocement” nevű vállalatcsoportnak. 2015-ben a termelés modernizációját ígérték, ehelyett azonban nagyrészt leállították. 2019-ben az agyag- és kőbányát újra megnyitották, a cementgyártás is megindult, az elbocsátott munkások egy részét visszavették.

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994.
• Zsiguljovszk (mojgorod.ru)
• Isztorija goroda (archive.org–zhigulevsk.net)