Zeno Vancea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zeno Vancea
Életrajzi adatok
Született1900. október 8.
Boksánbánya
Elhunyt1990. január 15. (89 évesen)[1]
Bukarest
IskoláiUniversitatea Națională de Muzică București
Pályafutás
DíjakHerder-díj (1974)
Tevékenység
SablonWikidataSegítség

Zeno Octavian Vancea (Boksánbánya, 1900. október 8.Bukarest, 1990. január 15.) román zeneszerző, zenetudós, zenekritikus, karvezető, zongorista és romántanár.

Tanulmányait Lugoson kezdte Ion Vidu és Iosif Willer tanítványaként, Kolozsváron Gheorghe Dimánál és Augustin Benánál tanult, majd Bécsben a Neues Wiener Konservatoriumban (1921–1926, 1930–1931) Ernest Kanitz tanítványa, akinél ellenpontot és zeneszerzést tanult. Később csatlakozott az atonalizmus és a második bécsi iskola elveihez (Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg), melyek szelektíven megtalálhatóak a műveiben, anélkül, hogy lemondott volna a román iskola hagyományairól. Bécsben a bécsi ortodox székesegyház karnagya volt.

Ellenpontot és zenetörténetet tanított a marosvásárhelyi (1935–1940, 1945–1948) és a temesvári (1940–1945) konzervatóriumban.

Ezután főigazgatóként vezette a bukaresti művészeti oktatást (1949–1950), a Ciprian Porumbescu Konzervatórium professzora volt (1952–1968), titkára (1949–1953), majd alelnöke a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének (1953–1977), majd a Muzica folyóiratnál (1953–1964) dolgozott, amelynek főszerkesztője volt 1957–1964 között.

A bécsi egyetem Herder-díjasa (1974).

Zenei művei[szerkesztés]

Számos zenetudományi tanulmányt írt, valamint két fontos kötetet a 19–20. századi román zene történetéről.

  • Bánsági rapszódia no. 1 (1926) és no. 2 (1928)
  • Két néptánc zenekarra (1931)
  • Prikulics (balettszvit, 1931)
  • Bevezetés. Intermezzo. Induló (triptichon, 1958)
  • Öt darab vonószenekarra (1964)
  • Sinfonietta no. 2 (1967)
  • Szimfonikus prológus (1974)
  • Szonáta orgonára és vonószenekarra (1976)
filmzene
  • Az élet nem bocsát meg (1958)
fúvószenekari művek
  • Katonai rapszódia (1958)
egyházi kórusművek
  • 127. zsoltár (1927)
  • Liturgia vegyes karra bánsági egyházi dallamokkal (1928)
  • 2. liturgia erdélyi egyházi dallamokkal (1938)

Írások[szerkesztés]

  • Muzica bisericească corală la români (Román egyházi kóruszene), amelyet a Mentor Kiadó (Moravetz) nyomtatott ki Temesváron (1944)
  • Istoria muzicii universale și românești (Az egyetemes és a román zene története (1938)
  • George Enescu (1964)
  • Studii și eseuri (Tanulmányok és esszék) (1953–1964)
  • Creația muzicală românească în secolele XIX-XX (A román zenei alkotás a 19–20. században), két kötet (I.: 1968, II.: 1979)
  • Studii și eseuri muzicale (Zenei tanulmányok és esszék), Editura Muzicală, Bukarest, 1974.

Díjak és kitüntetések[szerkesztés]

  • George Enescu zeneszerzőverseny – dicséret (1934)
  • George Enescu zeneszerzőverseny – harmadik díj (1936)
  • George Enescu zeneszerzőverseny – második díj (1937, 1938)
  • George Enescu zeneszerzőverseny – első díj (1943)
  • Állami Díj (1954)
  • A Zeneszerzők Szövetségének alkotói díja (1968, 1975, 1977)
  • A Bécsi Egyetem Gottfried von Herder nemzetközi díja (1974)
  • A berlini Művészeti Akadémia levelező tagja (1975)

A Bocșa városi kulturális napokon (2007. november 6–11.) a Herder-díjas Zeno Vancea zeneszerzőt post mortem kinevezték Bocșa város díszpolgárává.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Berlini Művészeti Akadémia
  2. Archivált másolat. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 31.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zeno Vancea című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]