Zéró morféma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Más néven nullmorféma, vagy testetlen morféma. Azért nevezik testetlen morfémának, mert, bár nincsen hangteste (tehát nem ejtjük ki, és nem is írjuk le), mégis a szótövön van, hiszen hiányával jelöl valamit. Például a többes szám jelével ellátott ház+ak alakkal szemben a ház+Ø zéró morfémája azt jelöli, hogy az adott dologból csak egy van. A jel és a rag funkcióját töltheti be, hiszen ezek egyezésük és különbségeik, összetartozásuk és szembenállásaik révén morfológiai részrendszereket alkotnak.[1] Hordozzák az egyes szófajokra jellemző információkat (pl. idő, mód, személy, szám, eset, dologszám). Tehát a nullmorféma testetlenségével fejezi ki a dolog, tulajdonság vagy esemény számát, személyét, módját stb.

Zéró morféma a névszók esetében[szerkesztés]

Zéró morféma a főnév esetében[szerkesztés]

  • az egyes számot jelöli: ház+ Ø
  • az alapesetet (alanyeset szemben a ragos esetekkel) jelöli: ház+Ø (nullmorfémás) DE ház+at, ház+ban, ház+ért stb. (viszonyragos)
  • a birtokos személyjel jelöletlensége E/3, több birtok esetében: ház+ai+Ø DE ház+ai+m
  • egyes számú birtok jelölése: ház+Ø+am DE ház+ai+m

Zéró morféma a melléknév esetében[szerkesztés]

  • alapfok jelölése: vidám+Ø DE vidám+abb, leg+vidám+abb

Zéró morféma az igei paradigmában[szerkesztés]

Források, hivatkozások[szerkesztés]

  1. Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000, pp. 48-50.