Tőmorféma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A morféma önálló jelentéssel bíró nyelvi egységet jelent.

A morfémákat két fő típusra oszthatjuk:

  • tőmorfémák
  • toldalékmorfémák/affixumok (prefixum, szuffixum, infixum, circumfixum, transzfixum)

A tőmorfémához járul a toldalékmorféma.

Jellemzésük[szerkesztés]

4 szempont szerint jellemezhetjük a szótöveket:

  • nyitott vagy zárt rendszert alkotnak
  • milyen a jelentésük
  • vannak-e alakváltozataik
  • alakilag önállóak vagy sem

A szótövek osztálya nyitott osztály, mivel számos lexéma áramlik ebbe a csoportba. A töveknek fogalmi jelentésük van, azonban lehet viszonyjelentésük, pragmatikai vagy modális jelentésük is. Egy tő lehet egyváltozatú, vagy többváltozatú. Valamint vannak abszolút szótövek és relatív szótövek.

A morfémákkal a morfológia foglalkozik.

A morfémák általában meghatározott sorrendben követik egymást a lexémákban. A tőmorféma jelenléte kötelező, ez az első elem a szóban. Ezt követ(het)i a képző, a jel, és a rag.[1]

Példák[szerkesztés]

barát|ság|unk

piros|at

meg|enged|het|etlen

alkalm|as|ság

|ban, hav-at

alud|ni, alsz|ik, al|tat, alv

mozg|ás, mozg|ó, mozog|ni

Forrás[szerkesztés]

  1. http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/a-morfemaszint/a-tomorfema