Wulfila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Wulfila
(𐍅𐌿𐌻𐍆𐌹𐌻𐌰)
Bischof Ulfilas erklärt den Goten das Evangelium.jpg
Született 310[1]
Elhunyt 383 (72-73 évesen)[1]
Konstantinápoly
Beceneve Apóstol de los godos
Állampolgársága nem ismert
Foglalkozása
Tisztség püspök
A Wikimédia Commons tartalmaz Wulfila témájú médiaállományokat.

Wulfila vagy más néven Ulfilas (311. körül – 383) ariánus vallású püspök, aki az ariánus vallásra térítette a gótok nagy részét, megalkotta a gót ábécét és annak felhasználásával lefordította a Bibliát gót nyelvre,[2] mely az első ismert, egy germán nyelvre történt bibliafordítás.[3]

Élete[szerkesztés]

Egy oldal Wulfila bibliafordításából.

Wulfila egy Kis-ázsiai származású kereskedőnek volt a fia, akit a gótok fogolyként hurcoltak országukba, majd miután kiváltotta magát a fogságból, továbbra is a gótok között maradt, megnősült és így Wulfila már a gótok között született. Már korán kitűnt tehetségével: kitűnő szónok volt és egyaránt jól beszélt latinul, görögül és gótul.[2]

A 340-es években a gótok egy csoportja, amelyik rokonszenvezett a birodalommmal és a kereszténységgel, áttelepült Moesia területére.[4] Wulfilát, aki az egyházi pályát választotta, 341-ben Nikomédiai Euszebiosz Konstantinápolyban a gótok püspökévé szentelte, térítőmunkával bízva meg őt.[2] Wulfila a II. Constantius és Valens császárok által pártolt arianizmusra, azaz a homoiuszion-hitvallásra kötelezte a gótokat.[5]

Wulfila működése hatására sok gót felvette az ariánus vallást, azonban a gót fejedelem, Athanarik veszélyt látott az új vallásban az országa önállóságára, így keresztényüldözésbe kezdett. Wulfila ekkor a keresztény gótok egy részével a Római Birodalomba menekült, ahol Moesia provinciában települtek le. Wulfila 383-ban, Konstantinápolyban halt meg.[2]

Bibliafordítása[szerkesztés]

Wulfila a térítő munka megkönyítése érdekében elhatározta, hogy lefordítja gót nyelvre a Bibliát. Munkájának nehézsége abban rejlett, hogy a gót nyelvben ekkor még semmilyen elvont fogalomra nem létezett megfelelő szó és a gót írásjelek az ún. rúnák is hiányosak voltak, így ezt a hiányt Wulfila maga volt kénytelen pótolni, ezzel a munkájával pedig mintegy megalapítója lett a germán irodalomnak.[2]

Fordítása nem maradt ránk, de állítólag kihagyta belőle a Királyok könyvét, hogy a harcias gótokat ne serkentse még jobban a harcra.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  2. a b c d e Tolnai világtörténelme
  3. Gothic alphabet. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  4. Angenendt: A kora középkor 142. o.
  5. Angenendt: A kora középkor 142. o.
  6. Angenendt: A kora középkor 142. o.

Források[szerkesztés]

  • Angenendt: A kora középkor: Arnold Angenendt: A kora középkor: A nyugati kereszténység 400-tól 900-ig. Budapest: Szent István Társulat. 2008. ISBN 978 963 277 023 9  
  • Tolnai világtörténelme: Tolnai Világtörténelme. Budapest: (kiadó nélkül). 1909.