William Sterndale Bennett
| William Sterndale Bennett | |
 | |
| Született | 1816. április 13.[1][2][3][4][5] Sheffield[6] |
| Elhunyt | 1875. február 1. (58 évesen)[1][2][3][4][5] Nagy-London[7] |
| Állampolgársága | brit |
| Gyermekei | James Robert Sterndale-Bennett |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Westminsteri apátság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Sterndale Bennett témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
William Sterndale Bennett (Sheffield, 1816. április 13. – London, 1875. február 1.) angol zeneszerző, karmester, zenepedagógus. A londoni zeneakadémia igazgatója volt és a Cambridge-i Egyetem zenetudomány-tanáraként is működött.
Élet és művei[szerkesztés]
Gyermekkorában a cambridge-i King's College kórusának tagja volt, később a londoni Királyi Zeneakadémiát (Royal Academy of Music) látogatta. 1836-ban Németországba utazott, hogy továbbképezze magát. Lipcsében komponálta az Erdei nimfa (The Wood Nymphs) nyitányt, (egyik legjobb műve), melyet először 1839-ben adtak elő, nagy sikerrel. Hamarosan visszatért Londonba, de 1842-től ismét hosszabb időt töltött Németországban. 1849-ben Londonban megalapította a Bach Társaságot (Bach Society), melyet 1862-ig vezetett. 1856-ban kinevezték a zenetudomány tanárának a Cambridge-i Egyetemre, és szintén 1856-tól a Filharmónia (Philharmonic Society) koncertjeinek karmestere volt 1867-ig. 1868-ban a Royal Academy of Music igazgatójává választották, 1870-ben a királynő nemességet adományozott neki. A westminsteri apátságban temették el.
Művei[szerkesztés]
Kb. 40 műve jelent meg nyomtatásban. Kompozíciói jellegükben Mendelsohn stílusához állnak közel. Gyakran kifinomult zenei érzék, kivételesen szép hanghatások jellemzik őket, máskor monotonnak hatnak és gondolatilag szegények.
- Jelentős művei
The Woman of Samaria (oratórium), The May Queen (kantáta), egy szimfónia, négy zongoraverseny, nyitányok: The Wood Nymphs, The Naiads (Naiaszok), Byron Parisina című költeményéhez, valamint Thomas Moore ír költő Lalla-Rookh című keleti regéje egy részletéhez, illetve Robert Schumannnak arra komponált Das Paradies und die Peri (A Paradicsom és a Peri) című oratóriumához.
Hangfelvételek[szerkesztés]
Piano Concerto No.1 in D-minor, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 9.- Piano Concerto No.4 in F-minor, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 5.
- Piano Concerto No.2 in E-flat major, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 11.
- Piano Concerto No.5 in F-minor, – Youtube.com
- Symphony in G minor, – Youtube.com, Közzététel: 2018. ápr. 26.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források[szerkesztés]
- Csíkvári Antal: Zenei kistükör, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1959, 311. o.
- Беннет Вильям Стерндаль. In Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона. (oroszul) Петербург: Ф. А. Брокгауз – И. А. Ефрон. 1890–1907. Hozzáférés: 2020. október 20.
