Wilhelm Busch
| Wilhelm Busch | |
 | |
| Edgar Hanfstaengl felvétele (1878) | |
| Született | Heinrich Christian Wilhelm Busch 1832. április 15.[1][2][3][4][5] Wiedensahl[6][7][8] |
| Elhunyt | 1908. január 9. (75 évesen)[1][2][3][4][5] Mechtshausen[8] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Alsó-Szászország |
 | |
| Wilhelm Busch aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Busch témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wilhelm Busch (Wiedensahl, 1832. április 15. – Mechtshausen, 1908. január 9.) német költő, elbeszélő, karikaturista.
Életrajz[szerkesztés]
A Busch család hét gyermeke közül elsőként látta meg a napvilágot. Szerény körülmények között éltek, így 1841-ben szülei úgy döntöttek, hogy fiuk nevelését a nagybátyjára, Georg Kleinére bízzák, aki pap volt Ebergötzenben. Csak három évvel később látta viszont szüleit. A nagybátyja tanította, amiből barátja, Erich Bachmann is részesült. A két ifjú barátsága egy életre szólt, a Bachmann család malma előjön a művész egyik történetében, a Max und Moritz-ban. A mű 1865-ben, a Münchener Bilderbogen című folyóiratban jelent meg, és valószínűleg a történet maga is a két gyermek életéből származik. 1846-ban a Kleine család Busch-sal együtt Lüthorstba költözött. Ugyanebben az évben, vagyis 15 évesen az édesapja kívánságára Hannoverben a gépészmérnöki karra iratkozott be, de tanulmányait 1851-ben abbahagyta. Mivel érdeklődése a festészet felé irányult, a düsseldorfi, az antwerpeni, majd a müncheni művészeti akadémiára tanult tovább.
1854-ben belépett egy művészeti egyesületbe, a Jung München-be. Később játszott a gondolattal, hogy Brazíliában, méhtenyésztőként kezd új életet, ezt a mesterséget is nagybátyjától tanulta. 1858 körül sokat foglalkozott anatómiával, rajzolással, festéssel. 1865-ben, diákként adta el a „Max und Moritz” jogait a kiadójának, Kaspar Braunnak, aki ezzel hatalmas vagyonhoz jutott. A szerző ezért idős korában egy szimbolikusnak nevezhető összeghez jutott, amit jótékony célokra fordított.
1864-ben fejezte be a Der Heilige Antonius von Padua (Páduai szent Antal) c. művét, amit vallásellenessége okán betiltottak, és csak hat évvel később jelenhetett meg. 1868-ban Frankfurt am Mainba költözött testvéréhez, Ottóhoz. Itt ismerte meg Johanna Keßlert, aki a barátnője lett. 1872-ben visszaköltözött Wiedensahlba, ahonnan többször utazott külföldre, így Olaszországba és Hollandiába is. 1884-ig megjelentek leghíresebb művei, például a „Fipps der Affe” és a „Die fromme Helene”.
1898-ban az unokaöccséhez költözött Mechtshausenbe (kis falu Alsó-Szászország déli részén), itt is hunyt el 1908-ban. Halála előtt arról rendelkezett, hogy teljes személyes levelezését meg kell semmisíteni.
Max und Moritz[szerkesztés]
Az egyik leghíresebb és sok nyelven újra és újra kiadott sorozata, a „Max und Moritz” (Max és Móric), egy verses, rajzos történetfüzér, két szörnyű gyerekről, akik folyamatosan rafinált galádságokat követnek el. Ez a műve – ami roppant népszerűvé vált – lényegében a világ egyik első képregénye. A mű lényege a vidéki kispolgár kigúnyolása. A látszólag vidám történetekben lényegében még a szadomazochizmus is megjelenik. Tökéletes félreértésként a mű a gyerekirodalom részévé vált. Busch Schopenhauer hatása alatt lényegében mélyen pesszimista szatirikus volt.
Emlékezete[szerkesztés]
Hannoverben a Wilhelm Busch Múzeumban állandó kiállítást rendeztek műveiből.
Magyarul[szerkesztés]
- Ugri Matyi, a vészmadár / A fuvópuska / A fürdő; Busch Vilmos után írta Cziklay Lajos; Lampel, Bp., 1891
- Marci és Miska. Két lurkó furfangjai; ford. Cziklay Lajos; fordítói, Bp., 1895
- Ugri Matyi, a bajszerző holló / A szélpuska / A szombatesti fürdés. Kaczagtató történetek versekben és képekben; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1899
- Kaczagtató kalandok. Mulatságos apró történetek versekben és képekben; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1909
- Tarka-barka tréfák. Mulatságos apró történetek versekben és képekben; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1909
- Képes bohóságok. Jeges Péter / Macska és egér / Pipás Pista / Jancsi és Juliska; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1909
- Tréfás terefere. Mulatságos apró történetek gyűjteménye képekben; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 191?
- Marczi és Miska. Két tacskó furfangjai hét csínyben; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1912
- A sárkányok / A róka. Kaczagtató mókák; ford. Rudnyánszky Gyula; Rozsnyai, Bp., 1918
- Busch album; ford. Rudnyánszky Gyula; Világirodalom–Rozsnyai, Bp., 1922
- Páduai Szent Antal; ford. Kende István; Magyar Helikon, Bp., 1958
- Vidám képek; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1961
- Pliss és Plum / Max és Móric; ford. Majtényi Erik; Creanga, Bukarest, 1971
- Max und Moritz. Eine Bubengeschichte in sieben Streichen / Max és Móric. Gézengúz történet hét csínyben; ford. Gyimóthy Gábor; Interculture, Bp., 1995
- Max és Móric; ford. Gyimóthy Gábor; Aranyhal, Bp., 2000
- A róka / A sárkányok / A forró fürdő; ford. Rudnyánszky Gyula; Eri, Bp., 2004
- Marci és Miska. Két tacskó furfangjai hét csínyben, kilencvenhét torzképpel; ford. Rudnyánszky Gyula; Eri, Bp., 2004
- A szélpuska. Három csínysorozat versben-rajzban / Ugri Matyi, a bajszerző holló / A szombat esti fürdés; ford. Rudnyánszky Gyula; Eri, Bp., 2005
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Wilhelm Busch (holland nyelven)
- ↑ a b Wilhelm Busch (angol nyelven), 2018. január 17.
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буш Вильгельм, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. május 21.)
Források[szerkesztés]
- wilhelm-busch-seiten.de (németül)
- Alkotói adatlapja Moly.hu
További információk[szerkesztés]
- Wilhelm Busch művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Thuróczy Gergely: Élclapok mostohagyermeke. Jankó János és a magyar képregény kezdetei a Bolond Miskában; in: Tanulmányok Budapest múltjából, 39. A Budapesti Történeti Múzeum évkönyve, BTM, Bp., 2014; 249-276. old.
