Wenzel Jaksch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wenzel Jaksch
Született1896. szeptember 25.[1][2][3][4][5]
Dlouhá Stropnice[6][7]
Elhunyt1966. november 27. (70 évesen)[1][8][3][4][5]
Wiesbaden[9][10][7]
Állampolgárságanémet
HázastársaJoan Edith Barrington Simeon (1945–)[11]
Gyermekei
  • George Barrington Jaksch
  • Mary Dorothy Plantagenet Jaksch
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • a Bundestag tagja (1953. október 6. – 1957. október 6.)
  • a Bundestag tagja (1957. október 15. – 1961. október 15.)
  • a Bundestag tagja (1961. október 17. – 1965. október 17.)
  • a Bundestag tagja (1965. október 19. – 1966. november 27.)
Kitüntetéseia Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
Halál okaközúti baleset
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenzel Jaksch témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wenzel Jaksch (Horní Stropnice (Dlouhá Stropnice), 1896. szeptember 25.Wiesbaden, 1966. november 27.) szudétanémet szociáldemokrata politikus Csehszlovákiában, Angliában majd Nyugat-Németországban.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkorában otthagyta az iskolát és bécsi építkezéseken dolgozott. 1910-ben kőművesnek tanult ki és bekapcsolódott a munkásmozgalmakba.

Az első világháborúban súlyosan megsebesült. A csehszlovák államfordulat után a Volkszeitung, majd a Sozialdemokrat szerkesztője lett. 1924-ben bekerült a Német Szociáldemokrata Munkáspárt (DSAP) vezetésébe. 1929-1938 között a párt képviselője a prágai nemzetgyűlésben.

1935-ben választási vereségük után a német aktivista politika megújítását szorgalmazta és a neoaktivizmus vezére lett. Ellentétbe került a pártelnökkel Ludwig Czechel, akinek passzivitását élesen bírálta. 1938-ban pártelnökké választották. A müncheni egyezmény után 1939-ben emigrált. Előbb Lengyelországban, majd a világháború kitörése után Angliában tevékenykedett és a londoni Beneš-kormány háború utáni kitelepítési terveit próbálta megakadályozni, sikertelenül.

A második világháborút követően Nyugat-Németországba települt át. 1950-1953 között Hessen tartomány kitelepítettek és menekültek hivatalát vezette. 1953-tól a Bundestag tagja. 1961-től a Sudetendeutsche Landsmannschaft Bundesverband alelnöke, 1964-től az Elűzöttek Szövetségének (Bund der Vertriebenen) elnöke volt. Egyéb egyesületekben és alapítványokban (Deutsche Stiftung für Europäische Friedensfragen) is aktívan tevékenykedett.

Autóbalesetben hunyt el.

Elismerései és emlékezete[szerkesztés]

  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Tiszteletplakett (Elűzöttek Szövetsége)
  • Emléklap (Sudetendeutsche Landsmannschaft)
  • Rudolf Lodgman plakett
  • Wenzel Jaksch-díj (Seliger-Gemeinde)
  • Több településen (Bad Vilbel, Griesheim, Nauheim, Wiesbaden) utca van róla elnevezve

Művei[szerkesztés]

  • 1936 Volk und Arbeiter. Deutschlands europäische Sendung
  • 1939 Was kommt nach Hitler? In: Jitka Vondrová: Češi a sudetoněmecká otázka
  • 1943 Can industrial peoples be transferred? - The future of the Sudeten population, Executive of the Sudeten Social Democratic Party (Herausg.). London
  • 1944 Mass transfer of minorities, Aufsatz. In: Socialist commentary. London
  • 1945 Sudeten labour and the Sudeten problem - a report to international labour, Herausg.: Executive of the Sudeten German Social Democracy Party. London
  • 1948 Wir heischen Gehör - ein wichtiges historisches Dokument für die Wiedergutmachung der völkerrechtswidrigen Ausweisungen; Petition an die Vereinten Nationen / von Wenzel Jaksch. München. Verl. "Das Volk"
  • 1949 Sozialdemokratie und Sudetenproblem. Frankfurt a. M./Höchst
  • 1950 Der Dolchstoß gegen den Frieden - Untertitel: Richters neue Legende. SPD-Faltblatt, Bonn
  • 1957 Heimatrecht. Anspruch und Wirklichkeit. Verlag der Altherrenschaft bündischer Studentenverbände, Erlangen (tsz. Erich von Hoffmann)
  • 1958/1990 Europas Weg nach Potsdam. München. ISBN 3-7844-2304-3
  • 1959 Der 4. März 1919 und das Elend der deutschen Geschichtsschreibung. Verlag des Münchner Buchgewerbehauses. München
  • 1965 Deutsche Ostpolitik - ein Experiment in Sachlichkeit. In: Die Neue Gesellschaft Nr. 12/1965, 800-802.
  • 1966 Gedanken zur Ostpolitik, Verlag „Die Brücke“, Hg.: Seliger-Gemeinde

Magyarul[szerkesztés]

  • A szudétanémet kérdés a második világháborúban. Edvard Beneš és Wenzel Jaksch levelezése, 1939–1943; ford., sajtó alá rend. Kasza Péter; JATEPress, Szeged 2000 (Documenta historica)

Irodalom[szerkesztés]

  • Martin K. Bachstein: Wenzel Jaksch und die sudetendeutsche Sozialdemokratie. Munich, 1974.
  • Detlef Brandes: Der Weg zur Vertreibung 1938-1945. Pläne und Entscheidungen zum Transfer der Deutschen aus der Tschechoslowakei und aus Polen. Munich, 2001.
  • Edmund Jauernig: Sozialdemokratie und Revanchismus. Zur Geschichte und Politik Wenzel Jakschs und der Seliger Gemeinde. Deutscher Verlag der Wissenschaften, East Berlin 1968.
  • Hans-Werner Martin: „… nicht spurlos aus der Geschichte verschwinden“: Wenzel Jaksch und die Integration der sudetendeutschen Demokraten in die SPD nach dem II. Weltkrieg (1945-1949). Lang, Frankfurt, 1996.
  • Friedrich Prinz: Benes, Jaksch und die Sudetendeutschen. Stuttgart: Seliger-Archiv, 1975, 76.
  • Emil Werner: Wenzel Jaksch, Bonn 1991.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Sonderfahndungsliste G.B.. Schutzstaffel. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. július 31.)
  7. a b Encyklopedie ČSSD (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 10.)
  8. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  11. p58187.htm#i581864, 2020. augusztus 7.

Források[szerkesztés]