Vorwärts

Vorwärts
A Vorwärts első számának címlapja (1876. október 1.)
Adatok
Típus	napilap
Ország	Németország
Alapítva	1876
Kiadó	Németország Szociáldemokrata Pártja
Szerkesztő	Lars Klingbeil
Nyelv	német
Politikai ideológia	szociáldemokrácia
Politikai párt	Németország Szociáldemokrata Pártja
Székhely	Lipcse
ISSN	0042-8949
A Vorwärts weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vorwärts témájú médiaállományokat.

A Vorwärts (Előre) német nyelvű, szociáldemokrata napilap. 1876-ban, Lipcsében alapították a Németországi Szocialista Munkáspárt (Sozialistische Arbeiterpartei Deutschlands – SAPD) lapjaként, Wilhelm Liebknecht és Wilhelm Hasenclever szerkesztésével, heti háromszori megjelenéssel. 1877. január 3. és 1878. július 7. között Friedrich Engels itt publikálta Anti-Dühring című könyvét cikksorozat formájában. Otto von Bismarck szocialistaellenes törvényei (Sozialistengesetz) betiltották a lapot, ezért azt 1884–1891-ig Berliner Volksblatt fejléccel publikálták. 1891-től fejlécén a Vorwärts – Berliner Volkszeitung főcím és Németország Szociáldemokrata Pártjának központi orgánuma alcím volt olvasható. 1894-ben a Vorwärts saját kiadót alapított, könyvek publikálásával is elkezdett foglalkozni. 1910–1915-ig Rudolf Hilferding volt a lap főszerkesztője. Hilferding ellenezte a háborút és az SPD-nek a háború idejére az osztályharcot felfüggesztő burgfrieden politikáját, így az újság rendszeresen szembekerült az SPD hivatalos irányvonalával. 1916-tól az SPD vezetése az ellenzékieket eltávolította, és Friedrich Stampfert tette meg főszerkesztőnek, aki 1933-ig töltötte be ezt az állást. Ezután az újság 1918-ig a háború támogatója volt.

A Vorwärts a weimari köztársaság alatt az aktuális események, riportok, elemzések, a szociáldemokráciát érintő bejelentések közlése mellett sport, szórakozás, üzleti és női rovatokat is fenntartott. Állandó szerkesztőgárdája a következő volt: Friedrich Stampfer (főszerkesztő), Curt Geyer, Richard Bernstein, Erich Kuttner, Ludwig Lessen, Viktor Schiff, Josef Steiner és a művészetkritika felelőse Max Hochdorff volt. Bár a weimari időszak alatt soha nem volt a radikalizmus szócsöve, a hivatalos pártvéleménytől általában balra álló irányzatot képviselt. Például a fegyverszüneti tárgyalások idején a katonaság iránti ellenszenve megnehezítette Friedrich Ebert és Gustav Noske számára az együttműködést a hadsereggel. A Kapp-puccs után cáfolta azt az állítást, hogy a Reichswehr nagyobb része a köztársaság oldalán állt, és Kuttner egyik cikke hozzájárult Noske lemondásához. Amikor 1926 decemberében nyilvánosságra hozott egy dokumentumot a Szovjet-Oroszországgal kötött titkos katonai ügyletekről, az újság megingatta Noske utódjának, Otto Geßlernek a hadügyminiszteri pozícióját. 1927-re 1,2 millió előfizetővel a legnagyobb pártnapilappá vált. Bár általában ellenezte a Német Néppárttal (Deutsche Volkspartei – DVP) kötendő koalíciót, ám azt elég lagymatagon képviselte. Franz von Papen miniszterelnöksége idején számos alkalommal felfüggesztették megjelenését. 1931 utolsó hónapjaiban csökkentette kommunistaellenes támadásait egy a Németország Kommunista Pártjával (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) kötendő, laza, náciellenes szövetség hiábavaló reményében.

1933. február 28-án, a Reichstag-tűzre válaszul, az NSDAP betiltotta az újságot. 1933–1937-ig Prágában, 1938–1940-ig Párizsban, 1940-től pedig New Yorkban Neuer Vorwärts címmel jelent meg. 1948-ban Neuer Vorwärts néven újraalapították mint az SPD központi orgánumát. 1955-ben visszakapta a Vorwärts nevet, alcíme pedig szociáldemokrata hetilap lett.

Források

• ↑ Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766