Vonalas busalepke

Vonalas busalepke
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Család:	Busalepkefélék (Hesperiidae);
Nem:	Thymelicus;
Tudományos név
	Thymelicus lineola; (Ochsenheimer, 1808)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Vonalas busalepke témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vonalas busalepke témájú médiaállományokat és Vonalas busalepke témájú kategóriát.

A vonalas busalepke (Thymelicus lineola) a busalepkefélék családjába tartozó, Eurázsiában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában honos lepkefaj.

Megjelenése

A vonalas busalepke szárnyfesztávolsága 2,4-3,3 cm. Szárnyainak felső oldala rókavörös vagy narancssárga. Az elülső szárnyak sejtje és az előtte félkör alakban az érközökben található foltok sárgák vagy barnássárgák. A szárnyszegélyek feketésbarnák, a szegélyrojt sárgásfehér. A fonákoldal alapszíne fakó sárgásbarna, az elülső szárnyon halványan látható a felső rajzolat tükörképe. A hímek rajzolata néha elmosódott, alig látható, az illatcsík keskeny, hosszú, egészen a végsőérig ér. A csápvégi bunkó alsó oldala fekete (ebben különbözik a nagyon hasonló barna busalepkétől). Változékonysága nem számottevő.

Thymelicus lineola ♂
♂ △
♀
♀ △

Petéje megnyúlt ovális alakú, kb. 1 mm hosszú, sárgás színű.

Hernyója sárgászöld, hátán egy sötét középső és két barna oldalsávval; hasa sötétzöld.

Hasonló fajok

A barna busalepke, az erdei busalepke, a vesszős busalepke és a csíkos busalepke hasonlít hozzá.

Elterjedése

Európában, Ázsia mérsékelt övi vidékein, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában (ahová behurcolták) honos. Magyarországon az egész országban megtalálható.

Életmódja

Réteken, tisztásokon, mezőkön, utak mentén, vasúti töltéseken, elsősorban kaszálatlan nedves vagy száraz füves területeken fordul elő, gyakran a hasonló barna busalepkével vagy csíkos busalepkével együtt.

A nőstény nyár végén rakja le petéit a fűlevelek hüvelyébe, ahol azok áttelelnek és kora tavasszal bújnak ki belőle a hernyók. A hernyó különféle fűféléken (főleg Brachypodium, Calamagrostis és Agropyron fajok) táplálkozik és a fűszálak összeszövésével készíti búvóhelyét. Május közepén-végén bebábozódik. AZ imágók június elejétől augusztus végéig repülnek. Kedvenc nektárforrásai a lila/vörös és sárga színű virágok.

Magyarországon nem védett.