Vita:Tanita Tikaram
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt a Könnyűzenei műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Közepesen fontos | Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Ary (vita), értékelés dátuma: 2011. május 18. | |||
| |||
Fontosabb dalai: Ancient Heart-1988: Good tradition
Twist In My Sobriety
Cathedral Song
Valentine heart
World Outside Your Window
Preyed Upon
The Sweet Keeper-1990: We Almost Got It Together
Little Sister Leaving Town
Thursday's Child
Once And Not Speak
Everybody's Angel-1991:Only The Ones We love
I love the Heaven's Solo
Hot Pork Sandwiches
Sunface
I'm Going Home
Eleven Kinds of Loneliness-1992: You Make The Whole World Cry
Out On The Town
Heal You
Lovers In The City-1995: I Might Be Crying
Feeding The Witches
Happy Taxi
Yodelling Song
Wonderful Shadow
Lovers In The City
The Cappuchino Songs-1998: Stop Listening
If I Ever
Light Up The World
I Don't Wanna Lose At Love
Sentomental:-2005: Play me Again
Something New
Don't Let The Cold In
Akkor pár rövid lemezkritika:
Ancient heart-1988
Tanita legelső, debütáló albuma; egyedi handvételéhez nem akadt hasonló akkoriban a lemezpiacon; népi hatásokat mutató dalokkal és komor balladákkal találkozhatunk,a borító tükrözi a titokzatos, elmélkedő hangulatot. A folkos-jazz-es lemezen hallhatjuk a közismert Twist in my sobriety-n kívül a lírai, himnikus Cathedral song-ot,a jazzes, elgondolkodtató For all these years, a vidám, népi hangvételű Good tradition, a World outside your window is megtalálható itt,akárcsak a blues-os He likes the sun és a Preyed upon. A szövegek inkább versek; nehezen érthetőek, értelmezhetők-ez a többi albumra is igaz lesz. A játékos hangulattal szemben a harmóniakeresés is fontos motívum, akárcsak az emlékek, a szabadság; az emberi kapcsolatok kérdése is feltűnik itt; barátság (Valentine heart), szerelem (I love you), a család (Preyed upon),Istenkeresés(Cathedral song) és kortárskritika (Poor cow)motívumaira bukkanhatunk; hallhatjuk még itt többek között Helen O’Hara hegedűjátékost,és Mark Isham trombitást is. Értékes alkotás, egyaránt kielégíti a popzenerajongók és a igényesebb zenehallgatók igényeit; szinte hihetetlen,hogy egy 19 éves kislány tollából származnak ezek a dalok; Tanita egyedi hangja minden hatást felülmúl; érzékelhetjük, hogy Tanita élvezi, amit csinál.
- * * * * * * * * * * *
The sweet keeper-1990
Néhány dal már hallható volt koncerteken a megjelenés előtt, így a közönség tudta, mire számíthat, mire az énekesnő 1990 márciusában megjelent második opuszát kezében tarthatta. Nem lett akkora siker, mint elődje, de az angol listán 3. Helyet ért el; vegyes kritikákat kapott; sokan az Ancient heart utánzásával vádolták Tikaramot. Előítéleteink azonban szertefoszlanak, mikor meghallgatjuk a lemezt, mely sokkal alaposabb, felnőttebb munka, mint elődje, a két évvel azelőtti kitaposott ösvényen megy tovább új megoldásokat, hangulatokat alkalmazva munkájában. A hangszerelés gazdagodott, a vonós- és a fúvósszólamok mellett hallhatjuk Sonny Landreth bottleneck-gitárjátékát két dalban; a tíz dal már nem háromperces slágerecske, hanem erősen blues- és népzeneorientált, sokkal közelebb áll a rétegzenéhez, mint elődje. Hallhatunk itt ír ,folksong’-szerű dalt (It all came back to me), blues-ra emlékeztető alkotásokat(Consider the rain, Little Sister leaving town), 80-as éveket idéző popdalt(We almost got it together), folk-rockot(Thursday’s child). A szövegek is megfontoltabbak lettek, a gyermeki kétkedés csak pár szófordulatban tűnik fel. Az album egyetlen hátránya, hogy a hangszerelés túlzottan elviszi a dalt; gondolok itt a Little sister leaving town-ra, és a Love story-ra, ugyanakkor Mark Isham trombitája érdekes, egyedi hangvételt varázsol. Mindenesetre jó lemez; igényes, maradandó alkotás.
- * * * * * * * * * * *
Everybody’s angel-1991
Tanita harmadik lemeze 1991 tavaszán jelent meg, hangulatában és stílusában populárisabb,egyértelműen egy ,,easy listening” album; a hangszerelésben is más, mint az előzőek; kicsit ,,amerikaias” lemez; soul-os, gospeles,reggae-es,country-s,rockabilly-s elemeket tartalmaz, a meghatározó a nagyobb vonószenekar és a ,,szekció”, ami hegedűből,trombitából és szaxofonból áll; ezek uralják a dalokat, néha már unalmasnak érezzünk az anyagot; a korábbi izgalmasság már nem jellemző; látszólag profin megmunkált alkotásokat haljhatunk,melyek még sokadik hallgatásra is egyformának tűnnek.
A lemez azonban tartalmaz kiemelkedő alkotásokat is; a Mud in any water blues-os harmoniája, a Sunface akusztikus melódiája, a Never known és a Hot pork sandwiches humoros hangszerelése és szövege,és az utolsó dal, az I’m going home monumentalitása említhető meg.
Azonban a lemezen számos jellegtelen dal is hallható, ilyen az első, az ,,Only the ones we love'’, mely kislemezen is megjelent, de nem lett sikeres, ugyanez a helyzet az ,,I love the Heaven’s solo ’’ gospeles hangzásával is. A dobok jellegtelenek, a vonósok és a fúvósok harmoniái már –már unalmasak, szinte tudjuk már, mit játszanak a következő másodpercben, a hammond és a zongora korántsem izgalmas, minden túl homogén, néha kissé széteső.
Szerepel az albumon a neves amerikai énekesnő, Jennifer Warnes, mint háttérvokálos, érdekesen szól Tanita mély hangja mellett
A lemez nagy hibája az egysíkú hangszerhasználat; a felvett anyagot néhol vérszegénynek halljuk, a jó dalok ellenére eléggé kiábrándító albumot hallhatunk
- * * * * * * * * * * *
Eleven kinds of loneliness-1992
Az elmúlt egy év során Tanita stílusa 180 fokos fordulatot vett; a ’91 nyarán-őszén rögzített anyag lecsupaszított hangszerelése a Beatlesre és a hatvanas évekre emlékeztet; valamint pár elektronikusnak tűnő szerzemény is feltűnik itt.
A korábbi vidám hangulat eltűnik; a Tanita szomorúbb arcát ismerhetjük meg, a cím Richard Yates amerikai író egyik kötetétől származik; azonban itt 12 dalt hallhatunk; a téma az elszigeteltség, a magány megélése az emberi kapcsolatokban; de ez egyfajta harc is a világgal, monológokat folytat, kicsit emlékeztet Virginia Woolf stílusára. A szövegek még elvontabbak lettek, ugyanakkor kézzelfoghatóbbak; sokkal elborult hangulatúak; érezhetőek a magánéleti válság jelei.
A dalok a klasszikus gitár-dob-basszus hangszereléssel ellentétben sokrétűek, kettős jelentéstartalommal bírnak; a You make the world cry ’60-as évekbeli világa,az Elephant tragikomikus én-képe; a Heal you síráshoz közeli fájdalma, a To drink the rainbow játékos szenvedése, a Beatles-es Out on the town; mind egyedi alkotás, akárcsak a szerelem iránti vágyakozásról szóló The way I want you torzírtott gitárszólamai.
Sajnos, itt is hallható néhány gyengébben sikerült dal; ilyen az elektronikus hatású Love don’t need no tyranny, és a Chris Isaac Blue hotel –szerű Trouble.
Lényegesen jobb lemez, mint az előző, de a két ével korábbi Tanita teljesen eltűnt már innen.
- * * * * * * * * * * *
Lovers in the city-1995
Két éves csend után jelent meg; valamivel sikeresebb volt, mint az előzőek; populárisabb témákat vetít fel populárisabb hangszerelésben; a szövegek is könnyebben érthetőbbek; érdekesség, hogy nem használ szintetizátort; viszont dobgép a dalok nagy részében hallható. Az Eleven kinds of loneliness szomorúsága itt is megtalálható; de az egész nem annyira éles; inkább pasztellszínekben ábrázolja; beletörődött hangulatot csak a régi szép időkre emlékeztető folkos fekete humoros Yodelling song oldja fel három, és fél perc erejéig. A többi kilenc dal vagy szomorúságról vagy ,,spleen”-hangulatról tanúskodik; az I might be cryinggal indul az anyag; a zseniális háttérvokálban ismét feltűik Jennifer Warnes, az afrikai-ázsiai népzenét idéző hangulatú szám Tanita egyik dala. A Bloodlines torzított, diszharmonikus világa is egyedi ;akárcsak a nagyzenekarral felvett szarkasztikus Feeding the witches. A Happy taxi című alkotásból többet ki lehetett volna hozni; a My love tonight szerelmes ábrándozása minket is magával ragad. A címadó dal igazi szomorúságról tanúskodik; a Woman who cheat the worldben ismét feltűnik az ironikus én-kép. Gyenge pont viszont a Wonderful shadow; az amerikai néger ritmusokat feldolgozó szám már ötletszegénynek tűnik a többihez képest, akárcsak az albumzáró Leaving the party nagyzenekaros hét perce. A dalok néha túl hosszúak, így álmosítónak tűnhetnek, de mindenesetre egy elgondolkodtató albumról beszélünk..
- * * * * * * * * * * *
The best of Tanita Tikaram-1996
A Warnernél megjelent utolsó album, egy új dalt hallhatunk rajta, ami egy olasz dal feldolgozása (And I think of you), valamint a Twist in my sobriety remixváltozatát. Négy dal az Ancient heartról van, ugyancsak négy az Eleven kinds..-ról, öt a Lovers in the cityról és egy-egy a két, eddig nem említett albumról. Én nem nevezném bestofnak, mert vannak Tanitának ennél sokkal jobb dalai is; ráadásul a sorrend sem ad megfelelő hangulatot az albumnak; a négy ’88-as dal után kiábrándítóan hangzik a Love don’t need no tyranny, és a vége felé a Lovers-hez hasonlóan ismét ellaposodik a lemez. Az új felvétel is vérszegény, a Twist remix pedig nem méltó a lezáráshoz. Az egyetlen pozitívum, hogy az Ancient heart dalai és még pár klasszikus( Little sister leaving town,You make the whole world cry,) dalt hallhatunk újra, de néhány nagyon fontos dal hiányzik(Thursday's Child,We Almost Got It Together, Valentine Heart),mellyel talán a lemez méltó lenne a címéhez
- * * * * * * * * * * * *
The capucchino songs-1998
Tanita legutolsó lemeze a XX. században; az énekesnő stílusa még poulárisabb lett; meglovagolta az ekkoriban divatos ,,latino”-trendet, így egy könnyed, popos hangulatú albumot jelentetett meg. Eddig minden dalát saját maga írta, azonban itt kettő kivételével az új társproducer, az olasz Marco Sabiu szerezte a zenét; Tanita főleg a szövegeken dolgozott. Nagyzenekari kíséret, néhol Annie Lennox, néha pedig a Texas együttes énekesnője stílusa tűnik fel, az utóbbival a hasonlóság már a borítón is észrevehető. A szövegek sokkal egyszerűbbek lettek; itt is önéletrajzi ihletést találunk, de sokkal közelebb állnak a slágerszöveg kategóriához, mint az eddigi versekhez. A hangszerelés továbbra is igényes; de túlságosan kommersznek tűnik az előző lemezekhez képest; Tanita követni próbálta az évtizedvég divatirányzatait; a dobgép mellett a szintetizátor is gyakran hallható. Talán ami még emlékeztet az Ancient heart hangulatára, az a Light up the world. Ez és a finn népzenei elemeket tartalmazó I don’t wanna lose at love az album két olyan alkotása, amire érdemes felfigyelni. A Back in your arms és az If I ever pedig az ABBA slágervilágát idézi...ha már ABBA, akkor hallható itt a The day before you came elég gyenge. Egy az igényes tömegtermékek sorában, melyekből több száz ostromolja a listákat.
Káli Károly