Vita:Magyar nemesség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Homokozó[szerkesztés]

Az alábbiakat tessék wikiformára hozni, nagyon rosszul jön ki a nemesség címszó alatt az ilyesmi. Az is hiányzik, hogy melyik korra vonatkozik. 24 éves nagykorúság a középkorra és a kora újkorra biztos nem. Mikori szabályok ezek? Az Aranybulla után közvetlenül volt betéve, de ez valami 18-19. századi szabály lehet, mikori?

A nemesség szerzésmódjai[szerkesztés]

Az országos nemességet eredeti és származékos módon lehetett szerezni. Eredeti szerzésmódok voltak:

  • királyi adomány
  • nemesítő levél adása
  • fiúsítás
  • fiúvá fogadás
  • törvényesítés és az ünnepélyes honfiúsítás.

Királyi birtokadománnyal (donatio) bárki nemességet szerezhetett anélkül, hogy az adománylevélben a király külön kimondta volna a nemesség adományozását. Birtokadomány nélkül is lehetett nemességet szerezni, ha a király valakit nemessé tett. Ez rendszerint a nemesi címert is magában foglaló nemesi adománylevél (litterae armales) útján történt, s az ily módon - birtokadomány nélkül - nemesítetteket nevezték armalistáknak. A nemesség adományozását mindig kihirdették az új nemes lakóhelyének vármegyei közgyűlése előtt, így vált a nemes a vármegye nemességének (universitas nobilium) tagjává. Az armális közgyűlési kihirdetésének az volt a célja, hogy az új nemes volt földesura értesülhessen arról, ha esetleg jobbágya az ő tudta nélkül szerzett armálist, s ez ellen tiltakozhasson. A fiúsítás (praefectio) is királyi kiváltság volt. Erre akkor került sor, mikor a nemesnek fiágon magva szakadt, és leányát vagy a nemzetség más nőtagját a király a királyi adományból származó ingatlanokra öröklési joggal ruházta fel. Ilyenkor a fiúsított nő leszármazottai is nemesek lettek, még ha a gyermekek apja nem volt is nemes. Fiúvá fogadásnak (adoptio filislis) nevezték, ha nem nemest valamely fiúági magszakadás előtt álló nemes királyi engedéllyel örökösévé tett. A törvényesítés szintén királyi engedéllyel történt. Nemes ember házasságon kívül született gyermekét törvényesíthette, feltéve, hogy a nemesnek fiai vagy öröklésre jogosult rokonai nem voltak. A törvényesítéssel is öröklési jog származott a királyi adománybirtokra. Az ünnepélyes honfiúsítást, a főnemesség indigenatus szerzését az országgyűlésnek kellett elhatároznia.

Származékos szerzésmód: Származékos módon megszerezte a nemességet minden nemes atyának törvényes házasságából származó gyermeke. Ha nemes lány nem nemeshez ment feleségül, ő maga nemes maradt, de a gyermekei nem lettek nemesek. Ezeket a nem nemes apától és nemes anyától származó gyermekeket agiliseknek nevezték. Az agilis az anyai birtokkal szabadon rendelkezett, de nemesi birtokot nem szerezhetett. Adózásuk tekintetében a megyék gyakorlata eltért, egyes megyékben nem adóztak másutt adó alá vetették őket.

Az atyai hatalom és a gyámság[szerkesztés]

A korabeli magyar jogban a 12 éven aluli gyermeket serdületlen (impuber) korúnak tartották. Ezek jogcselekményeket nem végezhettek, helyettük apjuk vagy gyámjuk járt el. A 12 évet elért személy törvényes korú lett, s ettől kezdve bizonyos jogcselekményeket végezhetett, (pl: ügyvédet fogadhatott, ingóságok tekintetében korlátolt jogcselekményeket végezhetett). A teljes kort, vagyis a nagykorúságot a férfiak 24. életévük, a lányok a 16. életévük betöltésekor érhették el. A nemes férfi akkor is teljes korúvá vált, mikor az osztályt megejtették, s ingatlanát kezelésre átvette. A nő a kor elérésén kívül akkor is teljes korúvá vált, ha férjhez ment.

(szócikkből átemelve ide)

Paulus Pontius Crassus vita 2011. június 26., 12:48 (CEST)

Sajnos a nemesség megszerzézének módja továbbra is teljesen hiányzik a szócikkből! JSoos vita 2017. november 30., 17:05 (CET)