Vita:Lőre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Cukor[szerkesztés]

Ha a törkölyt cukrozni kell, akkor a lőre hogyan terjedt el a 14. században, és hogyan létezhet törkölypálinka? Nem akarom átírni, mert nem tudom, hogyan készül, de a cukrozás sántít. -- Phoney vita 2011. július 4., 13:41 (CEST)


A borról és az erjedésről[szerkesztés]

Milyen borok lehettek azok, melyet a régiek ittak, nagyon bajos kinyomozni; mert hajdanta a szeszes italokat egyáltalában "bor"-nak nevezték. Így a sörnek árpabor (oinosz krithinosz) volt a neve s igen gyakran megesik, hogy a bort nyomozván, a sörre bukkanunk, arra az italra, melynek fölfedezését általában a germánoknak tulajdonítják, melyről pedig ma már tudjuk a régi papirusok révén (Papyrus Anastasii, Papyrus Sallier), hogy az ősi Egyiptomban több ezer évvel Krisztus születése előtt árpabort, tehát sört ittak s attól le is részegedtek, miként Anemanam-nak dorbézoló tanítványához, Pentaur-hoz intézett levele bizonyítja.

De ne térjünk át a borról a sörre, csak konstatáljuk, hogy bizony-bizony e tekintetben is nagyot változott az izlés, s a régiek borát nem szabad a mi borainkkal összehasonlítani. Például a régi görögökre nézve legyen szabad Homeros-ból a következőket idézni (Ilias XI. 638): "Az isteni termetű hölgy (Hekamede) a kupában levő pramniumi borra érczreszelőn kecskesajtot reszelt s reá fehér lisztet hintvén, az így készült pompás itallal vendégelte meg látogatóját". Ne irigyeljük tőle.

Ausonius szerint a dodrá-nak nevezett szeszes italban volt víz, méz, bor, kenyér, bors, füvek, olaj és só. - Ennek se volna kelete mai nap!

A mi bort a régiek élveztek, arról főleg a római írók révén szerezhetünk tájékozást, s méltán meglepődünk, hogy bizonyos igen fontos műveletekről milyen helyes fogalmaik voltak a rómaiaknak.

Álljon mutatóul egy pár szemelvény :

Plinius említi, hogy a végből, hogy a szőlő édesebb legyen, a kocsányát elcsavarva, tovább kell a tőkén hagyni (ut dulcia praeterea fierent asservabant uvas diutius in vite pediculo intortorto). A szalmán szikkasztott (Geoponica, VII. 18. 10 nap 10 éjjel a szabadban, 5 napig árnyékban) szőlőből szalmabort készítettek, akár ma a Rajna mentén. Az ürmösbor készítéséhez is értettek; legalább Plinius írja, hogy 40 sextarius musthoz 1 font pontusi üröm veendő, s azzal a mustot felére be kell főzni (XXIII. 26).

A napon szikkasztott szőlőből készült a passum (Hesiodus Op. 611.); a felére befőzött mustnak defrutum, a harmadára vagy negyedére befőzöttnek sapa volt a neve.

Sőt egy kis erőltetéssel azt is állíthatnók, hogy még a pezsgő sem volt ismeretlen előttök, hiszen Vergilius egy mulatságot leirván, ezeket mondja hőséről: "ille impiger hausit spumantem pateram" tehát gyorsan üríté a habzó kelyhet. Meggyújtható borról "vinum ardens" is van említés. A legjobb borok a Horatius megénekelte falernumi, caecubai, formiani, massicai és calenai borok lehettek. Ismerték a csigerét vagy lőrét, melynek posca volt a neve. A vinum crucium-ról: azt mondja Lucilius, hogy még a rabszolga is inkább a keresztre feszíttette magát, hogy sem ivott volna belőle.

Ha a mi tokaji borunk a formiani borral van rokonságban, mert innen került hozzánk a furmint szőlő, vajjon nem lehetne-e kisütni a rokonságot a római vinum crucium és a magyar "rabvallató" és "bicskanyitó" borkülönlegességek között? – Ne kutassuk. szerző: Kosutány Tamás - 1900 - Üdv. » KeFe « Társalgó 2011. július 4., 15:35 (CEST)