Vita:Könyv

tekercs

Eredetileg a folyamatosan írt, hosszabb szöveg hordozója mindenhol tekercs volt (scroll).

Jó lenne tudni, hogy milyen következménnyel járt a folyamatos szöveg lapokra tagolása.

orientáció

Orientációnkat (a kitűntetett irányokat) a világban tanuljuk, a kisgyerek bármely irányban "tud olvasni". Az oldal, és az egyszerre olvasható betűk mérete ezért kritikus lehet.

Az egyik lényeges különbség a könyvek között a bennük alkalmazott írásmódok irányultságában van. Pl. a kínai balról-jobbra ?, felülről lefelé haladó oszlopokban, a hindi (?), a tibeti (?), míg az arab és ivrit jobbról balra, alulról felfelé halad.

Mint tudjuk, a latinbetűs írás balról-jobbra, felülről lefelé halad a papírlapon, és általában egy hasábban, két oldalon. A tagolást, a kezdeteteket régen az iniciálék emelték ki, és a mondanivaló hosszát a rendelkezésre álló helyhez kellet igazítani. ma főleg az olvasásra/hallgatásra rendelkezésre álló idő szabja meg az írások terjedelmét.

Könyves Kálmán

Könyves Kálmánról kitöröltem egy apró félreértést: ez a király sokat olvasott, ez igaz. Csakhogy akkoriban ez nem megtiszteltetést hozott neki, hanem azt, hogy különcként kezelték. A "Könyves" itt inkább negatív értelmű, mint a "könyvmoly". Nem utal a törvényekre (sem). --grin ✎ 2004. december 7., 23:17 (CET)

Akkor ird be ezt valahogy, de ne torold ki, mert neve nagyon is kapcsolatos a konyv szoval. Vajon miket olvasott a kiraly? Bibliat? Koszi, Antifinnugor 2004. december 8., 10:46 (CET)

---

Nem érthető, hogy miért az eszmefuttatás itt arról, hogy a főkönyv nem a magyarok FŐ Könyve, hanem a könyvelés (tulajdonképpen naplózás) eszköze. A főkönyv (angolul General Ledger) a költségfajtánként vagy -helyenként naplózott/vezetett (logged, jurnalised, recorded) tételek összesítője. Ezért jobb lenne a könyv kapcsán a naplóról szólni, mint tipikus könyvalakú műfajról (l. hajónapló), stb.

A magyarok irányadó, "fő" könyve visznt az Aranybulla, a Corpus Juris és hasonló írott jog, jogszabály gyűjtemény volt - tekintettel arra, hogy az számított eligazító igazságnak a vitás helyzetekben.

Tképpen a Bibliát is arra használjuk/ják, mégha annak történetei cspán szimbolikus útmutatásul szolgálnak.

Ne fejtsük el, hogy a korai könyvek (Codex) kézzel íródtak, és másolásuk iparszerűen történt. A nyomdai úton előállított könyv teljesen más műfaj.

A kódex szó eredetileg Cdex volt, a caudex szó változata. A caudex olyan faoszlop, tképpen szégyenfa volt, amelyhez az ókori Rómában a kisebb súlyú bűnözőket kikötötték. Ez volt a neve annak a vékony viasszal bevont faszeletekből készült könyvnek is, amire akkoriban írtak. A kódex mai modern (könyv) értelme “papír levelekből összefűzött könyv” a kereszténységtől származik. I.e. száz évvel olyan tömbök, jegyzetfüzetek jelentek meg Rómában, amelyekre fogalmazni, írni, feljegyezni lehetett. I.u. százra ilyeneket használtak a klasszikus irodalom terjesztésére. A keresztények azért vették át e hordozó használatá a liturgiáikon, mert a szentírást (Scriptures) könnyebb volt ebből felolvasni, mint a tekercsekből, és mert mind a két oldalára lehetett írni, nem úgy mint a papirusz tekercsnek. A második évszázad elejére már minden szentírást kódexbe másoltak, ezért a keresztény ikonográfiában a zsidó próféták tekercset, az evenagelisták kódexeket tartanak a kezükben

Egyetértek az előttem szólóval, a közgazdaságtani és jogtörténeti fejtegetéseket igyekeztem röviden a szócikkben tükröztetni. Ugyancsak ezért az őskör-ókor-középkor részt a könyv előzményeihez sorolnám, a könyvészet egyáltalán nem tekinti könyvnek a kódexeket. --Adaniel 2005. december 4., 12:23 (CET)

az ex librisről el ne feledkezzünk! 78.99.196.76 (vita) 2008. április 26., 06:13 (CEST)

Definíció

Nem értek egyet azzal a meghatározással, ami szerint minden lapokból álló információhordozót könyvnek lehet tekinteni. (Sem az angol Wikipédia, sem az elég irányadónak számító, a Források között jegyzett kézikönyv sem).

• Szerintem a könyv története Gutenbergnél kezdődik, mindenképpen fűzött lapokból áll és nyomtatott. A könyvet megelőző táblanyomatok, kéziratok, kódexek némileg más célt szolgáltak, egészen más technikával készültek és más volt a célközönségük is. Ezeket szerintem bőven el lehet helyezni más szócikkekben is, hiszen remélhetőleg a könyvről szóló enciklopédia szócikk sem lesz rövid.
• A magyar Wikipédia lassan a minden dolog történetévé válik. Szerintem a szócikkben a könyv története helyett (ami akár külön szócikk is lehetne) a könyv készítése, a könyv használata, a könyv kiadása és gyűjtése fontosabb volna. --Adaniel 2005. december 10., 15:20 (CET)

Sajnos a definíció hibás, hiszen akkor a folyóiratok, időszaki kiadványok is ide tartoznának (könyvként kellene értelmezni), pedig nem azok. http://users.atw.hu/mlgtan/Erettsegi/tetelek/28_Dokumentumtipusok_20090412.pdf és inkább: http://www.businessdictionary.com/definition/book.html --efendi ^vita 2014. november 23., 15:54 (CET)

a barlangrajz nem könyv

"A könyvek előfutáraként az őskorban barlangrajzokkal, képi formában mesélte el az akkori szerző mondanivalóját: egy hősies vadászatot vagy egy háborút. Ezeket nem tekinthetjük könyveknek annyiban, hogy a „könyvet” egy elmozdítható, lapokból álló objektumnak kezeljük; funkciójában azonban ezek a rajzok sok hasonlatosságot mutatnak a könyvek mai céljaival: mesélni, szórakoztatni akartak."

Ezt a részt kivágtam ide, mert szerintem több ponton nem igaz. Ha a barlangrajzok megfelelőit keressük, akkor az inkább a festmény, nem? Az őskorban nem létezett háború, ahhoz ugyanis sok ember kell. "Egy könyv mesélni, szórakoztatni akar"? Csak?? Egy barlangrajz ennél sokkal többet hordoz magában, ugyanígy egy (jó) könyv is. misibacsi 2007. január 26., 21:29 (CET)

sorrend

" könyv elejétől a végéig, soronként, balról jobbra és fentről lefelé történik. " Ha jól tudom, ez kultúránként változik, hogy merről merre olvasunk.Burrows ^vita 2007. december 29., 10:57 (CET)

Ezt itt fent már felvetette valaki. Nyugodtan írd át általánosabbra. Ez most még valakinek a személyes esszéje, nem igazán szócikk még. misibacsi ^vita 2007. december 29., 22:23 (CET)

Ez az egész nagyon érdekes

A könyv szó eredete miatt sem csak a Gutenberg féle nyomtatványra utal. Az annál sokkal ősibb. Még a magyar nyelvű „könyv” kifejezésünk is régebbi ennél. Nem is utal a külsejére, vagy anyagára. Tulajdonképp az írásra vezethető vissza. Gutenberg a szöveges információ papíron való előállításának egy modernebb változatát, vagy akár azt is mondhatnánk hogy rendszerét hozta össze. Az pedig hogy ő találta fel a könyvet főleg nem igaz, és nem is hiszi senki. Remélem. Maga a könyv sem alakjában, és sokáig még csak tartalmában sem változott. Ezért a könyv ""előzménye a kézírásos könyv" hát... több mint sántít. Amit mi könyvnek hívunk a képi információ (függetlenül attól hogy betű, vagy rajz) egyfajta praktikus tárolóeszköze (ismételten függetlenül ezen információk előállítási módjától), amely anyagában, külsejében a korral, és a rá jellemző technikai lehetőségekkel változott. Ma már szerintem mindenki hallotta az elektronikus könyv kifejezést. Magát a funkciót, amire a könyv szó utal tökéletesen ellátja. Szóval az biztos, hogy a könyv több egy tárgynál, még ha formájában cirka 1700 évig nagyjából állandó volt, és a mindennapos szóhasználatban azt is jelöli.Ha már van egy ilyen szócikk, ezt erősen ki is kellene fejteni benne. A történet pedig sok esetben magában hordozza a választ a miértre. Miért olyan, miért úgy van, miért van egyáltalán, meg ilyenek. Szerintem :)) O.pal222 ^vita 2008. július 24., 17:26 (CEST)

Írd át a szócikket, fogalmazd át, bővítsd, pontosítsd!

Az "elektronikus könyv" kifejezés félrevezető, hiszen éppen azért van ott az "elektronikus" jelző előtte, mert nem igazi könyv, illetve mondjuk úgy, hogy nem ugyanaz a két fogalom. Várom annak az elektronikus könyvnek vagy e-papírnak a megjelenését (erről már régóta beszélnek és fejlesztik is), ami ugyanúgy nézne ki, és amit ugyanúgy lehetne olvasni, mint egy mai könyvet, és nem lenne drágább nála. misibacsi*^üzenet 2008. július 25., 08:46 (CEST)

Az biztos, hogy a mai értelemben vett könyv, és az elektronikus információ hordozó nagyon nem egy dolog. Viszont mégis így hívják. Szerintem ez ugyanúgy beivódik a köztudatba, mint az e-mail például. Arra sem mondja már senki hogy az nem levél. Ez szerintem csak idő kérdése. Van már ismerősöm, akinek nagyobb könyvtára van a laptopján, mint nekem a polcon, pedig az nem kevés. A számítástechnikában a nagyon specializálódott dolgok nem sikeresek. Ma már ha valaminek kijelzője van, akkor több dologra akarjuk használni. Nézzünk meg egy mai telefont. Internetkapcsolat, kamera, GPS, ez már mind majdhogynem követelmény. Viszont már most sokan használnak táblaszámítógépeket, vagy laptopot e-könyvek olvasására. Szóval az e-könyv jelen van most is, de kézzelfogható eszköz, amivel azonosítani lehet és csak rá jellemző, szerintem nem lesz, vagy nagyon ritka. Bár semmi sincs kizárva. Lehet egy nap majd e-papírból készült e-könyveket lapozgatunk, képek helyett mozgó animációval, vagy videóval...:) De tény hogy ennek a cikknek elsősorban a tárgyról kell szólnia, de tágabb fogalmazásban meg kéne ezeket is említeni. Én egyenlőre nem nyúlok a cikkhez, hátha az eredeti szerző még folytatja O.pal222 ^vita 2008. július 26., 10:41 (CEST)

A modern könyv kialakulása

Ez a bekezdés igen pontatlan. Nyilván nem erről szól ez a cikk, ellenben elég félrevezető a tartalma. Érdemes lenne elolvasni "A nyomtatás története" című cikket a Wikipedia-n, esetleg be is lehetne linkelni?! A Gutenberg-féle eljárás helyét egyáltalán nem fokozatosan vették át a rotációs technikák. Ezekkel az 1800-as évek közepe előtt kezdtek el egyáltalán foglalkozni és nem sokkal később már valóban működő rotációs gépek is voltak (1847.). Ez azonban közel 400 évet jelent, amíg sík felületről sík felületre nyomtak. A XIX. sz. elejéig gyakorlatilag a Gutenberg-féle technikát használták a nyomdászok, majd ekkor kezdték kifejleszteni az un. gyorssajtókat, amik sík felületről hengerre nyomtak. Ennek feltalálása egy Fritz König nevű, Lipcsében tanult nyomdász és egy Andreas Bauer nevű mechanikus nevéhez fűződik. Ezeket hengeres gyorssajtónak nevezték és csak ez után következett a rotációs elvű gépek feltalálása. Az első rotációs gépek íves papírokra nyomtattak, majd ez után következtek az igazi rotációs gépek, amelyek már tekercspapírról dolgoztak. Az első működő ofszetgépek a XX. sz. elején jelentek meg. Nyilván ez nem való ide ilyen részletesen, csak a pontosság kedvéért írtam le. Kérem a lap szerkesztőjét, hogy pontosítsa a bekezdést, hogy ennek a szép szakmának ez a része ne legyen félreérthető! Köszönöm! Vezuka ^vita 2011. július 16., 21:03 (CEST)