Vincze Gábor (cselgáncsozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vincze Gábor
SzületettVincze Gábor
1976február 29. (48 éves)
Budapest, Magyarország
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásacselgáncsozó
cselgáncspályafutása
KlubBudapesti Spartacus SC, Józsefvárosi DSE
EdzőKeserű József
Olimpia2000 (bronz), 2004 (bronz)
Világbajnokság2006 (bronz)
Európa-bajnokság2001 (bronz), 2005 (ezüst), 2013 (bronz)
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Cselgáncs
Paralimpiai játékok
bronz
2000, Sydney
81 kg
bronz
2004, Athén
81 kg
Világbajnokság
bronz
2003, Québec
81 kg
bronz
2006, Brommat
81 kg
Európa-bajnokság
ezüst
1999, Déols
81 kg
bronz
2001, Ufa
81 kg
ezüst
2005, Rotterdam
81 kg
ezüst
2007, Baku
81 kg
bronz
2013, Eger
81 kg

Vincze Gábor (Budapest, 1976. február 29. –) kétszeres paralimpiai bronzérmes, világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes cselgáncsozó, szakedző.

Betegsége[szerkesztés]

4 éves korában egy szüreten beleivott a borseprőbe, melynek következtében alkoholmérgezést szenvedett. Később makula degenerációval diagnosztizálták, de a mai napig nem tudni, szembetegsége ennek következménye-e. Aliglátó, kb. 3%-ban lát, a versenyeken B2-es kategóriában versenyzett;[1] ebbe a kategóriába az 5%-nál kevesebbet látó versenyzőket sorolják, akik két méteren belül felismerik a tárgyakat.[2]

Sportpályafutása[szerkesztés]

Hobbiszinten kezdett sportolni, több sportágat is kipróbált, mielőtt 16 éves korában a cselgáncs felé fordult. A judo-t azért választotta, mert édesapja is cselgáncsozott korábban, illetve mert látássérültként is hasznosnak találta, többek között megtanulhatta megvédeni önmagát. Tehetsége korán, a látó gyerekek között megmutatkozott, azonban sportorvosi engedélyt csak nagyon nehezen, a paralimpiai kvóta megszerzését követően, felsőbb utasításra kapott. Neki köszönhető, hogy mára a látássérült gyerekek sportorvosi alkalmasságát egyedileg bírálják el, nem kerülnek automatikusan elutasításra.[3] Első nagy nemzetközi sikerét a franciaországi Déols-ban rendezett paralimpiai kvalifikációs Európa-bajnokságon aratta, ahol rögtön ezüstérmet szerzett. A sydney-i paralimpián a japán Nakamura legyőzésével a dobogó harmadik fokára állhatott fel.[4] A 2001-ben az oroszországi Ufa városában megrendezett Európa-bajnokságon megismételte paralimpiai sikerét, bronzérmet szerzett.[5] Ezt követően két évvel később, a kanadai Québecben rendezett világbajnokságon állhatott dobogóra, ahol ugyancsak bronzérmes lett.[6] Athénban, a 2004-es paralimpián is eredményes volt, a korábbiakhoz hasonlóan bronzérmet szerzett.[7] 2005-ben a hollandiai Vlaardingenben rendezett Európa-bajnokságon szerezte egyik legfényesebb érmét, szokásos, 81 kg-os súlycsoportjában jutott döntőbe, ahol ezüstöt szerzett. A következő évi VB-n újból harmadik helyezést ért el. Az ezt követő években rangosabb nemzetközi versenyen értékes helyezéseket gyűjtött be; a brazil rendezésű világbajnokságon 2007-ben, és 2011-es Nagy Britanniában rendezett EB-n az ötödik helyen végzett. Az ugyancsak 2007-es rendezésű bakui Európa-bajnokságon ismét döntőbe jutott, ezüstérmet szerzett. A 2008-as világkupán, melynek Litvánia adott otthont, ismét döntős volt, ahol ukrán ellenfelével szemben maradt alul.[6] A pekingi paralimpián is jó esélyekkel indult, de a legjobb nyolc között kikapott francia ellenfelétől, illetve később a vigaszágon is alulmaradt az iráni versenyzővel szemben, így utolsó paralimpiáját a pontszerző hetedik helyen fejezte be.[8] A riói paralimpiára már nem jutott ki. 2013-ban lépett utoljára nemzetközi versenyen szőnyegre. A heidelbergi nyílt német bajnokságon jó formában versenyzett, de bronzmeccse előtt megsérült. A mérkőzést vállalta, de győznie nem sikerült, az ötödik helyen végzett.[9] A hazai rendezésű EB-n, melynek a britek korábbi visszalépése miatt Eger adott otthont, még egyszer megmutatta, mit tud: az elődöntőt bordasérülése miatt feladta, de a bronzmérkőzést 36 másodperccel a vége előtt iponnal megnyerte.[10]

A tatamin túl[szerkesztés]

Még aktív versenyző korában nyílt rá lehetősége, hogy az amerikai Achilles Track Club meghívására szintén látássérült sporttársával, a csörgőlabdázó Bélafi Szilárddal egyetemben, három tűzoltó kísérő kíséretében részt vegyen a New York City Marathonon. Gábor a nagyjából 40 000 résztvevő között a 27 833. helyen ért célba; az első magyar látássérültként teljesítve a távot.[11] Egy ideig masszőrként dolgozott, majd edzősködni kezdett. 2010-ben alapította meg saját egyesületét, a Tisztánlátás SE-t, melynek célja elsősorban látássérültek cselgáncsoktatása.[12] Hogy az élsportban szerzett kondícióját megtartsa, versenyzői pályafutását követően kipróbálta a hegymászást. Jó barátjával megmászták Szlovénia legmagasabb csúcsát a Triglavot, később pedig a teljesítménytúrázás felé fordult. Segítőjével teljesítette az 55 km-es Mátrabérc túrát, illetve a Kinizsi Százast is, utóbbit 23 óra 10 perc alatt.[13] A fentieken kívül még belekóstolt a síelésbe, snowboardba, ejtőernyőzik, siklórepül, és még raftingol is.

Tanulmányai[szerkesztés]

Masszőrnek tanult, majd érettségi után a Testnevelési Egyetemen sportmenedzserként, illetve edzőként diplomázott, később szakedzői képesítést is szerzett.[14]

Eredményei[szerkesztés]

  • kétszeres paralimpiai bronzérmes (2000, 2004)
  • világbajnoki bronzérmes (2006)
  • Európa-bajnoki ezüstérmes (2005)
  • Európa-bajnoki bronzérmes (2013)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Magánélete[szerkesztés]

2019-ben Kondákor Zitával élt együtt.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Molnár József: Neked ez lehetetlen! Interjú Vincze Gábor paralimpikonnal. egeszsegtukor.hu, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  2. Judo Classification. paralympic.org. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  3. Lévai Zsuzsa: ”Csak azt ne kérdezd, hogy szereztem az első sportorvosim!” – Interjú Vincze Gábor látássérült sportolóval. funiq.hu. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  4. Judo at Sydney 2000 Paralympic Games. db.ipc-services.org. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  5. Két magyar állhatott dobogóra az ufai Európa-bajnokságon. Nemzeti Sport, CIII. évf. (2005. december 15.) 13. o. ISSN 1788-8042
  6. a b Judo Results. judoinside.com. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  7. Újabb magyar érmek a paralimpián. origo.hu. Origo, 2004. szeptember 19. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  8. Paralimpia: két magyar bronzérem úszásban. 24.hu, 2008. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  9. Vincze Gábor ötödik Heidelbergben. olimpia.hu, 2013. április 16. [2021. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  10. Judo EB - Várakozáson felül: három magyar bronzérem. agriasport.hu, 2013. december 5. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  11. Első magyar látássérültekként lefutották a New York maratonit!. futanet.hu, 2006. november 17. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  12. Megalakult a Tisztánlátás SE. judoinfo.hu, 2010. április 17. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  13. És akkor az agyam elkezdett dolgozni a szemem helyett. judoinfo.hu, 2016. augusztus 1. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  14. a b Molnár József: Neked ez lehetetlen! Interjú Vincze Gábor paralimpikonnal. egeszsegtukor.hu, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  15. Kitüntetések a Parlamentben. kataca.hu. A Színes Sport, 2000. november 2. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  16. Kitüntették az olimpikonokat. nso.hu. Nemzeti Sport, 2004. október 8. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  17. A Fogyatékosok Nemzetközi Sportszövetségének legjobbjai 2005-ben. Nemzeti Sport, CIII. évf. (2005. december 15.) 13. o. ISSN 1788-8042
  18. Kihirdették 2006 paralimpiai sportolóit. Népszava, CXXX. évf. (2007. április 18.) 14. o. ISSN 1418-1649