Vilaragut Berengár albaidai báró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilaragut Berengár
II. Berengár
Albaidai Báróság (Valenciai Királyság) bárója
Berenguer (II) de Vilaragut
Uralkodási ideje
1300 körül 1345
ElődjeBerenguer (I) de Vilaragut
Utódja?
Subirats ura
Berenguer (II) de Vilaragut
Uralkodási ideje
1314 1345
ElődjeBerenguer (I) de Vilaragut
UtódjaJoan de So
Életrajzi adatok
UralkodóházVilaragut család
Elhunyt1348 körül/1358 előtt/körül/után
ÉdesapjaVilaragut (I.) Berengár, Albaida ura (–1300 körül)
ÉdesanyjaGueraua de Sarrià
Házastársa1. Moncadai Konstancial
Házastársa2. Mallorcai Saura (v. Laura/Maura) (–1333 /előtt/)
Házastársa3. Francisca de Boïl
Gyermekei1. házasságából:
1. Konstancia (–1362 előtt)
2. házasságából:
2. Berengárion (1324 előtt–1353)
3. Jolán (1320/25–1369/72)
4. Izabella
3. házasságából:
5. Berengár (–1405 körül)
6. Péter (–1412 után)
7. Miklós
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilaragut Berengár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vilaragut Berengár (? – 1348 körül/1358 előtt/körül/után) vagy II. Berengár, katalánul: Berenguer (II) de Vilaragut i de Sarrià, spanyolul: Berenguer (II) de Vilaragut, olaszul: Berengario di Villaragut, franciául: Bérenger de Vilaragut, okcitánul: Berenguièr de Vilaragut, németül: Berengar von Vilaragut, latinul: Berengarius de Vilaraguto (Vila Acuto), Albaida bárója a Valenciai Királyságban és Sant Martí, valamint Subirats ura Katalóniában. A valenciai katalán származású Vilaragut család tagja. Vilaragut Jolán mallorcai királyné apja és Vilaragut János Jeromos apjának, Vilaragut János valenciai alkormányzónak az apai nagyapja.

Élete[szerkesztés]

A Vilaragut család címere a Montserrat-kolostorban.

Vilaragut (I.) Berengárnak, Albaida urának és Gueraua de Sarrià úrnőnek a fia. Első házasságát 1293-ban kötötte Moncadai Konstanciával,[1] akitől egy lánya, Konstancia született. Másodszor Mallorcai Saura (v. Laura/Maura) (–1333 /előtt/) úrnőt, II. Jakab mallorcai király természetes lányát és Pere (I) de Pinós özvegyét vette feleségül, akinek az első férjétől már volt egy fia, Pere (II) de Pinós (1311 /körül/–1348).[2] A pápai diszpenzációt 1319. november 11-én állították ki. Ebből a házasságból három gyermeke született, köztük Vilaragut Jolán mallorcai királyné. Harmadik felesége Francisca de Boïl úrnő volt, aki további három fiút hozott a világra.[3]

Lánya, Jolán 1347-ben feleségül ment III. Jakab mallorcai királyhoz, aki anyja révén az elsőfokú unokatestvére volt. A mallorcai király, akit sógora, IV. Péter aragóniai király 1343-ban elűzött Mallorcáról, mert nem volt hajlandó letenni neki a hűbéresküt, első felesége, Aragóniai Konstancia halála (1346) után egy évvel nősült újra. A házasságból két kislány született: Esclarmunda (13481349) és Mária, de mindketten meghaltak kiskorukban. Veje, a trónjáért küzdő III. Jakab 1349. október 25-én halt meg a IV. Péter ellen vívott Llucmajor[4] melletti csatában Mallorca szigetén. A mallorcai király özvegye és gyermekei az aragón király fogságába kerültek.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Rüdt-Collenberg (1963).
  2. Lásd Zaforteza y Musoles (1941), aki szerint ez az első házassága volt és Rüdt-Collenberg (1963).
  3. Lásd Zaforteza y Musoles (1941), aki szerint ez a második házassága volt, Rüdt-Collenberg (1963) viszont nem említi ezt a házasságot. A Gran Enciclopèdia Catalana pedig a harmadik házasságként tartja számon anélkül, hogy megnevezné az előző kettőt.
  4. A hivatalos elnevezése a katalán Llucmajor, spanyolul: Lluchmayor.
  5. Első férjétől egy fia született, Pere (II) de Pinós (1311 /körül/–1348), akinek voltak utódai.
  6. Katalánul: Èvol.

Források[szerkesztés]

  • Berenguer de Vilaragut i de Sarrià, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2016. október 7. 
  • Rüdt-Collenberg, comte Wipertus Hugo. „Yolande de Vilaragut, reine de Majorque, princesse de Brunswick et sa parenté” (francia nyelven). Annales du Midi : revue archéologique, historique et philologique de la France méridionale 1963 (75), 86–93. o. (Hozzáférés: 2016. október 7.)  
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Mallorca, Grafen von Rousillon und Cerdagne und Herren von Montpellier 1276–1343 a. d. H. Barcelona, 1315–1316 Fürst von Achaja und Morea, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 74, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Vilaragut, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2016. október 7. 
  • Zaforteza y Musoles, Diego. „Violante de Vilaragut, reina de Mallorca” (spanyol nyelven). Boletín de la Sociedad Arqueológica Luliana 1941 (57), 261–283. o. [2016. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 7.)  

További információk[szerkesztés]

Előző
Berenguer (I) de Vilaragut
Albaida bárója
1300 körül – 1345
Következő
?
Előző
Berenguer (I) de Vilaragut
Subirats ura
1411 – 1415
Következő
Joan de So