Vermes Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vermes Éva
Vermes Éva portré.jpg
Született 1939. február 9.
Budapest
Elhunyt 2010. május 30. (71 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása író, újságíró
Kitüntetései Andersen meseíró pályázat díjazott

Vermes Éva (Budapest, 1939. február 9. – Budapest, 2010. május 30.) magyar író, újságíró. Újságírói pályájának egészét először munkatársként, később főszerkesztő-helyettesként, végül pedig főszerkesztőként a Családi Lapnál töltötte. Íróként a fiatalkori zsengék után a 20-21. század fordulóján megjelent regényeivel vált a kortárs hazai irodalom jelentős alkotójává.

Életpályája[szerkesztés]

Vermes Éva 1939. február 9-én született, édesanyja Heisz Olga, édesapja Vermes Ferenc. Az alsó tagozatban sokat betegeskedő kislányt 10 éves korában egy bentlakásos vidéki szanatórium-iskolába adták, itt figyelt fel irodalmi tehetségére magyar tanára. Tizenévesen, majd fiatal felnőttként az íróasztalának írta első zsengéit, regénykezdeményeit, és bár titkárnőként, titkárságvezetőként, később a Mahart felnőttképzési referenseként civil foglalkozása volt, mindvégig íróként szeretett volna nyomot hagyni a világban. Felnőttként először népművelő-könyvtárszakos főiskolai végzettséget, majd pedig az ELTE Bölcsésztudományi Karán egyetemi diplomát szerzett. Az 1980-as évek közepén nevezték ki az V. kerületi Vöröskereszt vezetőjévé, és így került kapcsolatba a Magyar Vöröskereszt hivatalos lapjával, az akkoriban egymillió példányban megjelenő Családi Lappal. Külsős szerzőként jelentek meg itt első írásai, majd az akkori főszerkesztő, Sárdi Mária a lap munkatársai közé invitálta. Itt elsősorban a vidéken élő embereket bemutató szocio-riportjai, valamint a Hólabda elnevezésű sorozatban megjelent nagyinterjúi tették ismertté a szakmában, és népszerűvé az olvasók között. Fenákel Judit írónővel közösen hónapról hónapra felváltva írták a Családi Lapban megjelenő Szerelmi regényt, amelynek történetét az olvasók is alakíthatták. Vermes Éva így írt az alkotói útról, amit bejárt:

Tizenöt évesen (még a pliocén korban, 1954-ben) már munkakönyvvel rendelkező dolgozó nő voltam, így hát rengeteg vargabetű – és az estin szerzett érettségi, majd diploma megszerzése – után, igencsak érett felnőtt koromban vezérelt a jó sorsom a Családi Lap szerkesztőségébe, ahol huszonegy boldog évet töltöttem. Attól fogva a hobbim - az írás - főfoglalkozásommá vált. És kinyílt a világ! Munkám során bejártam az országnak - ahogy a sláger is mondja - minden zegzugát. Vendégeskedtem cigányputrikban és miniszteri fogadószobákban, találkoztam jó és rossz sorsokkal, és megtanultam, hogy a boldogság személyiségfüggő.[1]

A kilencvenes évek elejétől irodalmi antológiákban jelentek meg novellái, elbeszélései, irodalmi értékű meséi. A fecskék délre szállnak című, önéletrajzi ihletettségű regényét 2005-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó, majd ennek a regénynek mintegy folytatása az Egymásba zárva (2009). Ez utóbbiról írta könyvkritikájában Kellei György:

Vermes Éva – akarta, nem akarta – bestsellert írt, amelyet lehetetlen letenni, muszáj falni, képtelenség szabadulni Sára, Nikó és a többi ember sorsától.[2]

Az írónő már dolgozott a regénytrilógia harmadik részén, amikor 2010 tavaszán a végzetes betegséget diagnosztizálták nála, aminek következtében két hónappal később elragadta a halál. A festői szépségű és fekvésű balatonalmádi felső temetőben nyugszik.

Művei[szerkesztés]

Íróként[szerkesztés]

  • Terád vártál; a Darnel tréning csodája – Darnel Kiadó, 1991.
  • Melyik szívünk dobog (Szerelmi levelező) – TRIO Budapest Kiadó, 1995.
  • Álmok ura (meseregény) – Édesvíz Kiadó, 1999.
  • A fecskék délre szállnak (regény) – Móra Könyvkiadó, 2005.
  • Egymásba zárva - A szerelem hitvallása (regény) – I.A.T. Kiadó, 2009.
  • Szkutarimámor - Tizenegy ősz az Almádi Zorbával; – Vár Ucca Tizenhét Kiadó, 2010.

Társszerzőként[szerkesztés]

  • ELVARÁZSOL-LAK (Mesekönyv és mese CD) – magánkiadás: Báthory Németh Andrea, 2004.

Szerkesztőként[szerkesztés]

  • Harle Tamás: Az utolsó 26 óra – Média Kiadói Kisszövetkezet, 1988

Irodalmi lektorként[szerkesztés]

  • Csodaszép Magyarország (szerkesztő: Harle Tamás) – Reader’s Digest Magyarország Kiadó, 2005.

Díjai[szerkesztés]

  • Andersen meseíró pályázat III. helyezés – 2005.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Vermes Éva az 1990-es évek elején ismerkedett meg Veszeli Lajos festőművésszel, akivel az ezt követő két évtizedben nem csupán a magánéletükben, de alkotómunkájukban is elválaszthatatlan párost alkottak. Egymás műveinek ihletői, inspirálói, egyben első bírái is voltak. A festőművész és az írónő évente (általában ősszel) néhány hónapot egy kis görögországi faluban, a Peloponnészoszi-félsziget csücskében fekvő Szkutariban töltöttek. A falu egykor volt birtokosainak mai leszármazottja, a görög ruhagyáros-műgyűjtő Alexis Kawoulakos bocsátotta a rendelkezésükre a falucska közepén magasodó egykori őrbástyát, amely ezekben a hónapokban közös alkotóműhelyükként szolgált. Görög utazásaik esszenciáját adja Vermes Éva Szkutarimámor című úti riportkönyve, amely az írónő halálának másnapján került ki a nyomdából.
  • Vermes Éva fia, Harle Tamás (1960), író, újságíró.
  • Vermes Évát négy évtizeden át a legszorosabb barátság fűzte Moldova Ágnes dokumentumfilmes rendezőhöz, Moldova György író húgához.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]