Nagyhatár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Veľká Lehôtka szócikkből átirányítva)

Nagyhatár (korábban Nagy-Lehotka, szlovákul: Veľká Lehôtka) Privigye városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Privigye központjától 2 km-re délkeletre, a 876 m magas Kis-Grics északnyugati lábánál, az E572-es főút közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Kezdetken a privigyei uradalom része volt, majd 1770-től a bajmóci váruradalom része. Földesura a Pálffy, majd a Keglevich család volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, napszámos munkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LEHOTKA. Kis, és Nagy Lehota. Két tó falu Nyitra Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Nyitrához mintegy mértföldnyire, határbéli földgyeik jók, vagyonnyaik külömbfélék.[1]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lehota (Nagy), tót falu, Nyitra vmegyében, 680 kath. lak. Van szép erdeje. F. u. gr. Keglevics.[2]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagy-Lehotka, Kis-Lehotka mellett, Privigyétől keletre. Tót község, 339 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Privigye. E község 1383-ban »Mihály-Lehotája« (Myhallehotaya) néven Privigye város tartozéka volt. Későbbi földesurai az Erdődyek voltak.[3]

1910-ben 486 szlovák lakosa volt. A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

A községet 1960-ban csatolták Privigyéhez.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. január 31.)