Ugrás a tartalomhoz

Vasálarcos ember

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasálarcos ember
(nem ismert)
Született1640-es évek
Elhunyt1703. november 19.[1][2]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásarab
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasálarcos ember témájú médiaállományokat.

Egy másik legenda: Ismeretlen szerző színezett metszete 1789-ből. Eredeti képaláírása szerint az „igazi” vasmaszkos férfi Louis de Borbon (1667–1683), Vermandois grófja, XIV. Lajos és Louise de La Vallière fia lett volna, aki valójában 1683-ban, kegyvesztett száműzöttként, Cortrai ostrománál harcolva halt meg.

A vasálarcos ember ismeretlen nevű királyi családtag, XIV. Lajos (a későbbi Napkirály) feltételezett ikertestvére.

1638. szeptember 5-én délben Ausztriai Anna francia királyné fiúgyermeket hozott a világra: az ifjú Fülöp trónörököst, akit a népnek nagy örömmel mutattak be. A bonyodalmak aznap este kezdődtek: a királyné életet adott még egy egészséges fiúnak. A törvényben az állt, hogy ikrek esetén a fiatalabb kerül trónra,[forrás?] de mivel a népnek bemutatták a „trónörököst”, és XIII. Lajos sok országot látott már, amelyek testvérviszály miatt hullottak szét, a király úgy döntött, jobb, ha erről a gyermekről senki sem tud. Anna királynénak azt mondták, a második gyermek halott, és az ifjú Lajos herceget dajkaságba adták. A vasálarcot csak később kapta, amikor már túlzottan hasonlított bátyjához, Fülöphöz, a Napkirályhoz. Ennek a legendának elsősorban Voltaire adott alapot, hiszen ő volt az első, aki ezt papírra vetette, nem sokkal ezután Id. Alexandre Dumas is megjelenítette a legendát a Bragelonne vicomte c. romantikus regényében.

Egyesek úgy vélik, hogy Voltaire-en és egy bizonyos Benigne d’Auvergne de Saint-Mars nevű hivatásos börtönőrön keresztül igazolni tudják a történetet.

1682. március 2-án Louvois márki, XIV. Lajos minisztere fontos levelet írt Saint-Mars-nak, amelyben az az utasítást adta, hogy azok a rabok, akik Pignerolban az alsó torony foglyai, nem érintkezhetnek senkivel, még az exilles-i őrséggel sem.

A történészek kiderítették, hogy Saint-Mars és társai az exilles-i erődben mindössze két rabot őriztek, akik közül az egyik még ott meghalt, a másik pedig a Szent Margit-szigetre (Île Sainte-Marguerite) került, amely Cannes-nal szemben, a Földközi-tengeren fekszik. Az itteni várbörtönben 11 évet töltött, majd Saint-Mars kíséretében a párizsi Bastille-ba vitték. Ezt Voltaire is megerősíti, bár Louvois márki és Saint-Mars leveleiben nem esik szó álarcról. A további kutatás egy olyan akta feltárásához vezetett, amely az álarcot is bizonyítja.

Orvosi vélemények szerint azonban kicsi a valószínűsége, hogy egy ember sokáig élhetett volna a vasálarc állandó viselése mellett.

  1. "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]