Varga József (zenetanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Varga József (Nagykőrös, 1860. február 22.1938. március 19.) ének-zene tanár, tanítóképző-intézeti tanár, zeneszerző.

Élete[szerkesztés]

Nagykőrösön született, ahol apja tanító volt. A gimnáziumot Budapesten végezve, ugyanott a tanítóképzőben és a pedagógiumban a nyelvészeti és művészeti szakra készült. Nevelősködése után zenetanári vizsgálatot tett és a nagyenyedi Bethlen-főiskolában ének- és zenetanárnak alkalmazták. 1887-ben mint képzőintézeti zenetanár Szarvasra kapott meghívást, ahol a főgimnáziumban és tanítóképzőben az éneklést és zenét tanította. Mint a szarvasi férfidalkör karvezetője, mint a polgári leányiskola zenetanára és szerkesztő, befolyást gyakorolt Szarvas közművelődésére és társadalmi életére. 1893-tól 1900. augusztus végéig a debreceni református egyház felsőbb leányiskolájában, majd az ezzel kapcsolatosan szervezett tanítóképző-intézetben működött; emellett a Kossuth utcai református templomban orgonista is volt. 1900-ban Nagykőrös választotta meg tanítóképző-intézeti zenetanárnak.

A Szarvasi Lapok munkatársa volt 1888-ban; cikke a Nagykőrösi Ujságban (1901. 42-46. sz. Az ókori zsidók zenei élete) sat.

Szerkesztette a Szarvasi Lapokat 1889-ben, a Szarvas és Vidékét (alapította és szerkesztette) 1890-1893-ig (társadalmi hetilapok).

Munkája[szerkesztés]

  • Dalár-Zsebkönyv. Négyszólamú férfi- és vegyes-karok anthologiai gyűjteménye. Budapest, 1888. Két kötet.

Zeneszerzeményei (melyek közül egy pályadíjat is nyert) önállóan és zenefolyóiratokban jelentek meg; (részben szakcikkei is), ú. m. a következőkben: Deák-féle Emke-Daloskönyv, Magyar Harmonia, Apolló, Protestáns Zeneközlöny, Sárospataki Karénektár, Új Magyar Férfikarok Zsebkönyve Révfy Gézától; összesen 14 zenemű.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
  • Balanyi Béla-Rácz Lajos-Ványi Jenő: Új nagykőrösi athenas I. A nagykőrösi temetőkben nyugvó híres emberek. Nagykőrös, Arany János Társaság, 1994.