Mk III Valentine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Valentine tank szócikkből átirányítva)
Valentine
Egy Valentine Mark III harckocsi duxfordi Imperial War Museum kiállításn
Egy Valentine Mark III harckocsi duxfordi Imperial War Museum kiállításn

Általános tulajdonságok
Személyzet Mk I,II, IV, VI - XI: 3 (parancsnok, lövegkezelő, vezető) fő
Mk III, V: 4 (+ töltő) fő
Hosszúság 5,4 m
Szélesség 2,6 m
Magasság 2,2 m
Tömeg 16-17 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8-65 mm
Elsődleges fegyverzet Mk I-VII: Ordnance QF 2 40 mm-es löveg vagy
Mk VIII-X:Ordnance QF 6 57 mm-es löveg vagy
Mk XI: Ordnance QF 75 mm-es löveg
Másodlagos fegyverzet 7,92 mm-es Besa MG géppuska
Műszaki adatok
Motor Mk I: AEC A189
Mk II, III, VI: AEC A190 Dízelmotor
Mk IV, V, VII-XI: GMC 6004 Dízelmotor
Teljesítmény 97–157 kW (131–210 Le)
Felfüggesztés tekercsrugós
Sebesség 24 km/h
Fajlagos teljesítmény kW/t
Hatótávolság 145 km

A Valentine Mk III, harckocsi a második világháború legnagyobb számban gyártott brit harckocsija volt. A harcjármű alacsony gyártási költségűnek és megbízható konstrukciónak számított.

Tervezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vickers az 1938-as év elején megbízást kapott, hogy tervezzen egy új gyalogsági harckocsit. A cég megvizsgált egy A10 Mk II cirkáló harckocsit, és arra a megállapításra jutottak a tervezők, hogy szinte egy az egyben lemásolják a tankot, csak vastagabb páncélzattal látják el. Az első prototípus 1940 február 14-én, Valentin napján készült el, és ezért adták neki a Valentine nevet.

A hadvezetés figyelmét felkeltette a típus, ezért rögtön meg is rendelték 1940 júniusában. Addigra a brit erőket a németek visszaszorították a kontinensen, és súlyos tankhiány lépett fel. A Vickers megígérte, hogy 12 nap alatt le fogja szállítani az első tankokat. Később bevonták a Metropolitan gyárat, ami már nagy rutinnal rendelkezett az A10-es gyártásában, s azért kérték fel őket, mivel nem okozott különösebb nehézséget, hogy átálljanak az új típus gyártására.

Mint a legtöbb brit tankot, a Valentine-t is 3 részre osztották fel: vezetőfülke, küzdőtér és motortér. Mivel a vezetőfülkéhez elég közel volt az első tengely, így csak igen szűkösen fért el benne a sofőr, és a kilátás sem volt jónak mondható, mindössze egy szűk résen és két kis periszkópon keresztül lehetett kilátni. A felfüggesztés jónak bizonyult szinte minden harctéren, csak a Szovjetunióban akadtak problémák a nagy hó miatt.

A motor a korai példányokban az AEC A189 benzines motor volt, ami 135 lóerőt adott le. A későbbi modelleket AEC dízelmotorral szerelték, aminek 131 lóerő volt a teljesítménye, de ezeket később az amerikai GMC 6-71 604 dízelmotorral váltották fel, ami erősebb és megbízhatóbb is volt, mint a brit modellek. A motor karbantartása egyszerű volt, könnyen hozzá lehetett férni, és a pótalkatrészek gyártása sem vett sok időt igénybe.

A kezdeti modellekbe egy 40mm-es löveg került, mellé egy 7,92mm-es Besa géppuska. A toronyban mindössze 2 ember fért el, ez megnehezítette a kezelést. Az Mk III típus volt az első 3 személyes toronnyal ellátott verzió, de a torony tágasabbá tétele érdekében a torony oldalfalának vastagságát csökkenteni kellett. A Valentine később nagyon népszerű harckocsivá vált, mert gyártása egyszerű volt és páncélvastagsága a háború korai szakaszában megfelelő védelmet nyújtott. 1939 és 1944 között 8272 darab készült el Angliában, és ezzel a legnagyobb számban gyártott brit harckocsi volt. Ez a mennyiség a brit háborús harckocsitermelésnek a negyede. Licenc alapján Kanadában is készültek példányai. Alvázát más járművekhez is felhasználták, mint az Archer páncélvadászhoz és a Bishop önjáró löveghez.

Szolgálatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború elején a britek némiképp előnyben részesítették a Valentine-t, mint a Matilda harckocsikat, mert a Matildák páncélzata ugyan vastagabb volt, de nem mozogtak gyorsan, és nagyobb célpontot is nyújtottak mint a Valentine. Az is a Valentine mellett szólt, hogy a gyártási ideje is kevesebb időt vett igénybe.

A Valentine legfőbb hadszíntere az Afrikai front volt. Első nagyobb számú bevetésére a Crusader hadműveletben került sor Líbiában az 1. Páncélos Hadosztályban. Fő feladatuk a gyalogság támogatása volt. Páncélzata és megbízhatósága és hatótávolsága jónak bizonyult, de mozgékonyságban és tűzerőben elmaradt a német harckocsik mögött. Az olasz tankokkal szemben azonban egyértelműen fölényben volt. A szabad francia hadsereg 1942 és 1943 között fel volt szerelve Valentine-okkal. A Valentine gyakran működött együtt cirkáló harckocsikkal, de mozgékonyságban nem tudta tartani velük a lépést. A 6. Páncélos Hadosztály egyaránt rendelkezet Valentine-okkal és Crusaderekkel. A németek is harcba állították a zsákmányolt példányokat. Jelentősége akkor kezdett csökkenni, mikor a Sherman harckocsik megérkeztek Afrikába.

A Szovjetunió 1300 darab Valentine-t kapott, legnagyobb részük Kanadában készült. Az oroszoknak adott Valentine tankok 57mm-es és 75mm-es ágyúval voltak ellátva ezért tűzerejük megfelelő volt és az oroszok gyorsan megkedvelték. A Nyugati fronton is bevetésre került, de már csak korlátozott számban, és főként parancsnoki harckocsiként és tüzérségi megfigyelőként. Fegyverzete addigra elavult és a kis átmérőjű toronygyűrű miatt nem nyílt lehetőség erősebb löveg beépítésre. Ennek ellenére 8272 darab készül Nagy-Britanniában és 1420 darab Kanadában 1944-ig. A japánok ellen indiai és új-zélandi erők használták. Ezen a hadszíntéren a páncélvastagsága és tűzereje a háború végéig megfelelőnek bizonyult.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valentine Mk.I: 299 darab készült belőle. AEC 6 hengeres 135 lóerős benzinmotorokat kaptak. Fegyverzetük egy 40mm-es 2-NDK löveg volt és egy 7,92mm-es Besa géppuska.
  • Valentine Mk.II: A 300-ik Valentine már Mk.II volt. Annyiban különbözött az Mk.I-től, hogy egy AEC190 dízelmotorral volt felszerelve.
  • Valentine Mk.III: Amerikai GMC dízelmotort kapott aminek 138 lóerő volt a teljesítménye. A tornyot módosították így már egy töltő is helyet kapott a toronyban, ami nagy, mértékben növelte a löveg hatékonyságát. 1942 áprilisától kezdték gyártani.
  • Valentine Mk.IV: Az Mk.II-vel megegyezett, de egy GMC dízelmotorral volt ellátva.
  • Valentine Mk.V: Megegyezett az Mk.III-al, de egy erősebb GMC motort kapott.
  • Valentine Mk.VI: Kanadában készült és megegyezett az Mk.IV-el, de a páncélteste már nem szegecseléssel, hanem hegesztéssel készült. Másodlagos fegyverzete egy 7,92mm-es Browning M1919-A4 volt.
  • Valentine Mk.VII: Lényegében egy Mk.VI belső módosításokkal. Csak Kanadában gyártották.
  • Valentine Mk.VIII: A Mk.III-at szerelték fel egy 57mm-es 6-NDK löveggel. A toronyba a helyhiány miatt nem került géppuska.
  • Valentine Mk.IX: Az Mk.V-öt látták el egy 57mm-es 6-NDK ágyúval. A tornyot itt sem szerelték fel géppuskával.
  • Valentine Mk.X: 1943-ban kezdték gyártani. Lövege az 57mm-es 6-NDK volt. A módosított toronyban már elfért másodlagos fegyverzetnek egy 7,62mm-es Besa géppuska. Meghajtásáról egy 165 lóerős GMC dízelmotor gondoskodott.
  • Valentine Mk.XI: Az utolsó verzió, amibe már egy Ordnance QF 75mm-es löveg került. A torony páncélvastagságát némiképp megnövelték.
  • Bishop: A Valentine alvázára egy 87,6mm-es Ordcane QF 25 telepítettek. Nem lett sikeres típus mivel magas tornya miatt könnyű célpont volt és a toronyba a löveget úgy építették be, hogy az ágyú lőtávolsága korlátozott lett. 80 db készült belőle.
  • Archer: A Valentine alvázára egy 76,2mm-es QF-17 löveg volt ami a brit lövegek között az egyik legerősebb volt. Már 1943 márciusában elkészült a típus, de első harci bevetésére csak 1944 októberében került sor. Sokan kifogásolták a hátrafelé néző lövegcsövet, de később ez mégis hasznosnak bizonyult mivel így a rácsapások után megfordulás nélkül gyorsan elhajthatott, amivel elkerülte a visszacsapást. Az alacsony sziluettnek köszönhetően pedig kis célfelületet nyújtott.
  • Valentine Scorpion II: torony nélküli láncos aknamentesítő.
  • Valentien OP/ Command: Erősebb rádióval ellátott parancsnoki verzió.
  • Valentine Amra Mk.IVb: aknamentesítő.
  • Valentine Bridgelayer: Néhány Mk.II-es tankról a tornyot leszerelték a páncéltestre pedig egy hídvetőt szereltek fel.
  • Valentine Burmark: Rámpafektetővé átalakított harckocsik. 1945-ben Burmában használták.
  • Valentine 7.92 Flame Mortar: Kísérleti típus torony nélkül. 12,5 kg-os TNT kilövésére alkalmas mozsárral volt ellátva, amivel a bunkerek lerombolására használták volna. Hatásos lőtávolsága 120 méter volt.
  • Valentine DD: Kétéltű harckocsi, amit kiképzésre használtak. 650 darab készült belőle.
  • Valentine Flame-throwers: Lángszóróval ellátott tankok, de éles harci bevetésükre nem került sor.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mk III Valentine témájú médiaállományokat.