V509 Cassiopeiae
| V509 Cassiopeiae | |
 | |
| A V509 Cassiopeiae fénygörbéje | |
| Más jelölések | HR 8752, HD 217476, FK5 3839, HIP 113561, SAO 35039 |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Cassiopeia |
| Rektaszcenzió | 23h00m05,1s |
| Deklináció | +56°56′43″ |
| Távolság | >7800 fé, >2400 pc |
| Látszólagos fényesség | +5,10 |
| Abszolút fényesség | −6,77 |
| Színképtípusa | G0Iab |
| Változócsillag típusa | Félszabályos változó |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | -0,15 ± 0,5 |
| Radiális sebesség | −50,2 km/s |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | −2,94 mas/év |
| deklinációban | −3,09 mas/év |
| Fizikai adatok | |
| Sugár | 400 R☉ |
| Tömeg | 25 M☉ |
| Luminozitás | 3,5 · 105 L☉ |
| Forgási adatok | |
| Radiális forgási sebesség | 35 km/s[1][2] |
A V509 Cassiopeiae egy csillag a Cassiopeia csillagképben.
A V509 Cassiopeiae egy sárga-fehér G színképtípusú hiperóriás. A csillag legalább 7800 fényévnyire van a Földtől. Félszabályos változócsillagnak minősül, a fényessége 4,75-5,5 magnitúdó között változik.
Kees de Jager és Hans Nieuwenhhuijzen, az utrechti Holland Űrkutatási Intézet csillagászai irányításával hat európai ország szakemberei végeztek megfigyeléseket, és megállapították, hogy a hiperóriás csillag hőmérséklete mintegy három évtized alatt 3000 °C-kal növekedett, 2005-ben elérte a 8000 °C-ot, miközben Naphoz viszonyított sugara a korábbi 750-szeresről 400-szorosra csökkent. A megfigyelésről készült tanulmány az Astronomy and Astrophysics c. folyóiratban jelent meg. Alex Lobel belga asztrofizikus, a tanulmány társszerzője a jelenséget megdöbbentőnek nevezte.
A sárga hiperóriások légköre szokatlan: a csillagban zajló fúzió által termelt energia révén fellépő, kifelé ható erők sok esetben nagyobbak a gravitációnál, ezért a Napnál nagyobb tömegű anyagot dobnak le magukról évente.
A csillag sorsa egyelőre ismeretlen. Végezheti szupernóvaként vagy fényes kék változócsillaggá (luminous blue variable, LBV) alakulhat.
Források
[szerkesztés]- A hiperóriás csillag harminc éve ejti ámulatba az asztronómusokat (Hozzáférés: 2015. május 23.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- ↑ Catalogue of rotational velocities of the stars
- ↑ Mario Perinotto – Pierluigi Bernacca (1970). „A catalogue of stellar rotational velocities: I. Main sequence single stars. II. Main sequence spectroscopic binaries and eclipsing systems” (angol nyelven). Contributi dell'Osservatorio Astrofisica dell'Universita di Padova in Asiago 239, 1. o.