Vörösnyakú szúfarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Vörösnyakú szúfarkas
Az imágó
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Szúfarkasszerűek (Cleroidea)
Család: Szúfarkasfélék (Cleridae)
Alcsalád: Clerinae
Nem: Thanasimus
Latreille, 1806
Faj: T. formicarius
Tudományos név
Thanasimus formicarius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Attelabus formicarius Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösnyakú szúfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösnyakú szúfarkas témájú médiaállományokat és Vörösnyakú szúfarkas témájú kategóriát.

A vörösnyakú szúfarkas (Thanasimus formicarius) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhbe, ezen belül a szúfarkasfélék (Cleridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A vörösnyakú szúfarkas Európa, Ázsia és Észak-Afrika területein honos. Észak-Amerikába behurcolták.

Megjelenése[szerkesztés]

A vörösnyakú szúfarkas 0,7–1 centiméter hosszú, sajátságos rajzolatú, a talajon hangyaszerűen gyorsan futkosó bogár. Feje fekete, az előtor háta és a szárnyfedők töve vörös, többi részük fekete-fehér harántsávos, a potroh pedig, miként az egész alsótest, vörös.

Életmódja[szerkesztés]

A vörösnyakú szúfarkas a fenyvesekben érzi jól magát.

Szaporodása[szerkesztés]

Márciustól május végéig a nőstény fakéreg alá rakja petéit. A kis lárvák szerves hulladékokkal, a nagyobbak a szúbogarak lárváival táplálkoznak. A lárvák a fakéreg alatt bábozódnak be.

Források[szerkesztés]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.  
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 387.
  • Zondag, R. 1979: Breeding of the clerid Thanasimus formicarius for the control of the bark beetles Hylastes ater and Hylurgus ligniperda in New Zealand. New Zealand journal of forestry science, 9: 125–132. ISSN: 0048-0134