Vízkelety Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízkelety Béla
Vízkelety Béla
Vízkelety Béla

Született 1825. november 25.
Újarad
Meghalt 1864. július 22. (38 évesen)
Pest
Stílusa romantika
Iskolái Bécsi Képzőművészeti Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízkelety Béla témájú médiaállományokat.

Vízkeleti és szeptencz-újfalusi Vízkelety Béla vagy Vizkeleti, Vizkelety (Újarad, 1825. november 25.Pest, 1864. július 22.[1]) magyar festő, rajzoló, illusztrátor, fotográfus, történelmi és arcképfestő. Vízkelety Imre (1819-1895) testvére.[2]

Élete[szerkesztés]

Vízkelety portréja, amit Marastoni József a pályatárs és kortárs rajzolt 1864-ben
Széchenyi István döblingi lakosztályának falán, Magyarország térképe mellett, a Vahot Imre tervei szerint Vízkelety Béla és Franz Kollarz által készített Eger ostroma 1552-ben című litográfia és a Napkeletben 1860-ban megjelent Vízkelety által rajzolt Budapesti magyar divatkép látható[3]

Szülei vízkeleti Vízkelety Ignác táblabíró és tahvári Tahy Klára voltak, akiknek négy gyermekük született, Imre, Gusztáv, Ignác és Béla.[4] Vizkelety Béla nevét az utókor a képes újságoknak köszönhetően ismerheti. Apja hivatalnok volt. Eredetileg jogásznak tanult Bécsben. Tanulmányai után Pesten telepedett le és népszerű festővé vált. 1841-től rövid ideig a bécsi festő akadémián tökéletesítette rajztudását, később családja eltartása miatt hivatali állást vállalt, jövedelmét pedig rajztudását felhasználva portrék festésével egészítette ki. Történeti érdeklődése már 16 évesen megmutatkozott, 16 évesen már rajzolt. A nemzeti történelem hőseivel Jósika Sámuel művei révén ismerkedett meg és ez keltette fel érdeklődését, hogy történeti illusztrációkat készítsen. Az 1848-as szabadságharcban nemzetőr volt, a világosi bukás után hónapokig a bátyja bújtatta. A kényszerű tétlenség hónapjait festői technikájának tökéletesítésére használta fel, valamint ekkor kezdett a magyar várak lerajzolásába. 1850-ben Aradra ment, majd bátyját követve Lugosra költözött. Ezután Bécsben kosztüm- és fegyvertörténeti ismereteit gyarapította. 1857 és 1862 között több képét küldte szét mellékletként előfizetőinek Vahot Imre folyóirata a Napkelet. A nagyméretű, Bécsben készített litografált lapok többsége a magyar múlt fényes korszakához, Mátyás király és az erdélyi fejedelmek korához kötődtek. Vahot pozitív történelemszemlélete találkozott a Vizkelety műveiben ábrázolt hiteles, ugyanakkor minden drámaiságot nélkülöző, derűs múltképpel. A jó minőségű, sokszorosított műveknek köszönhetően, a Napkelet „Magyar vezérek és királyok arcképcsarnoka” sorozat kompozíciói országosan ismertté tették a festő nevét. A műveket többen lemásolták és több olajfestésű másolata is ismert. A képek népszerűségének jeleként némelyik óraképként is forgalomba került. Az 1860-as évek elején Bécsben, könyvtárakban és képtárakban régi magyar fegyvereket és viseleteket kutatta. Nagy sikert aratott az “Egervár ostroma 1552-ben" című műve, amely szakszerűen ragadta meg az alakok korhű viseletét. A Vasárnapi Ujság részére rendszeresen készített illusztrációkat.

Halála[szerkesztés]

Halála évében 1864-ben Vizkelety egyike volt az ország legismertebb történeti festőinek. Az Ország Tükrében megjelent nekrológjában Szokoly Viktor súlyos veszteségeként értékelte halálát, akinek művei „ezer meg ezer példányban terjedtek szét a testvér hazában, ugy hogy alig van az országban falu, a hol e képeket ne lehetne látni.” Halála után egyetlen festménye sem maradt az utókorra. Munkái csak grafikai sokszorosításban maradtak fenn.

Galéria[szerkesztés]

A Vasárnapi Ujság című hetilapban megjelent illusztrációk[szerkesztés]

Hadi viseletek a XVI. században

Az 1-sö számú alak sisakjának és vértezetének eredetije Bécsben az Ámbrási gyűjteményben van, mely Bá­thory István lengyel király- és erdélyi fejedelemé volt, sisak és vért kékes aczélból van készítve széles, dí­szes arany zománczozással. A 2-ik alak rajza az 1859-ki „Akadémiai Értesitő"ben Ipolyi Arnold „Csallóközi műemlékei"-hez van mellékelve. Ezen emlékkő a siposkarcsai várkastély épitőjét Dereghi Somogyi Györgyöt állítja elő 1581-ből. A 3-dik alak: Zrínyi Miklóst állítja elő. Sisakja és mentéje az Ambrasi gyűjteményben levő eredeti után; az utóbbi Schrenk munkájában levő rajz után másolva, a vértezet pedig Dillich Chronikájá-ban levő rajz után van előállítva. 4-ik és 5-ik alakok sisakjai az Ambrasi gyűjteményben léteznek gyönyörű diszitményekkel; az utóbbi alakja és vértezete Spalart munkájában levő rajz után másolva. Végre a 6-ik alak Dobó István egri hősnek Egerben levő sirköve után van előállítva.

– Vasárnapi Ujság, 1860. évi 23. szám
Hadi viseletek a XVI. században,
1860. évi 23. szám
[5]
Magyar hadi viseletek a XVI. században,
1860. évi 25. szám[6]
Magyar viseletek a XVII. században,
1860. évi 26. szám[7]
Hadiviselet a XVIII. század elejéről - Huszárok,
1860. évi 28. szám[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Batizfalvi István – Vízkelety Béla: Magyar vezérek és királyok arczképcsarnoka. Szövegét írta Batizfalvi István. Rajzolta Vizkeleti Béla. Második kiadás. 60 kőnyomatú arczképpel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]