Vízihoki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízihokimeccs

A vízihoki víz alatt játszott csapatjáték. A medencében két csapat küzd egymással, a játékosok célja, hogy egy ütő segítségével a kapuba juttassák a korongot.

A sportot négy angol búvár találta ki, 1954-ben: John Ventham, Alan Blake, Jack Willis és Frank Lilleker. Alan Blake volt a Southseai Angol Vízalatti Klub titkára. A játékkal a búvárnövendékek tüdőkapacitását akarták fejleszteni. Ma már a világ számos országában űzik, nemzetközi tornákat, kétévente pedig Európa- és világbajnokságot rendeznek. A legutóbbi, 2006-os világbajnokságot a ausztál női és az Új-Zéland-i férfi csapat nyerte.

A vízihoki Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon jelenleg három városban van aktív vízihoki csapat: Budapesten, Egerben és Pécsett. Budapesten összesen 3 csapat van az Egyszusz, a Vidrák és Magyarország eddigi egyetlen női csapata a Hokimaki. Eger az Egri Barracudák otthona, a Pécsiek csapata a Pécsi Piranhák. Jászberényben a Jász Búvárok űzik e sportot hobbiként.

Felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízihoki a medence alján zajlik. A játékot egy ólommal "töltött", jéghoki korong-szerű tárggyal játsszák (angolul puck). Súlya 1,3 kg, ami bőven elég ahhoz, hogy lent maradjon a fenéken. A koronghoz csak a vízihoki ütővel szabad hozzáérni. Ez egy kb. 25 centiméter hosszú, fából készült, kifli alakú eszköz, fekete vagy fehér színben, ami egyben a csapat színét is jelenti. Az ütőnek több éle, oldala van, mindegyik különböző lövéstechnikát igényel. Az ütőket a játékosok házilag készítik maguknak.

Két védőfelszerelés is a játékos kötelező viselete. Az egyik a vízilabdából már jól ismert, füleket is védő sapka. Szintén fekete vagy fehér, egyéni számmal ellátott darabok. A füleken kívül nagyon fontos az kéz védelme. A kesztyűnek, amit szintén házilag készítenek, szilikon hézagkitöltő bevonata van. Ettől ráncosnak tűnik, de a fél centiméter vastag gumi megvédi a játékosok kezét a félrecsúszott ütésektől, és az ujjuk sem súrlódik a medence csempéin.

A játékosok ezek mellett búváruszonyt viselnek a lábukon, és egy búvármaszkot valamint egy légzőpipát a fejükön. Búvárpalackot nem használnak, a levegőt a felszínen veszik, ezért egy körön belül jó néhányszor fel kell jönni a felszínre.

Főbb szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérkőzést egy 25x12 méteres, minimum 2 méter mély medencéban játsszák.

10 játékos alkot egy csapatot, de egyszerre csak 6 ember van a vízben, a 4 bármikor bevethető cserejátékos a parton várakozik. Egy mérkőzés két 15 perces félidőből áll.

A korongot csak az ütővel szabad érinteni, a korongot birtokló játékost nem szabad feltartani. Kisebb szabálytalanságért szabadlövést kap az ellenfél, nagyobbért büntetőt illetve meghatározott időre vagy a teljes mérkőzésre szóló kiállítást.

Három bíró figyeli a mérkőzést, ketten a vízből, a főbíró pedig a partról irányít. A bírók kézjelekkel kommunikálnak, de a főbíró víz alatt is hallható hangjelzéssel állítja le vagy indítja el a játékot.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízihoki témájú médiaállományokat.