Vámos Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vámos Endre
Született1921. június 20.
Budapest[1]
Elhunyt1987. augusztus 18. (66 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1945)
SablonWikidataSegítség

Vámos Endre (Budapest, 1921. június 20.Budapest, 1987. augusztus 4.[2]) magyar kémikus, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1958).

Életpályája[szerkesztés]

1945-ben szerzett vegyész diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-ban a Vacuum Oil Company almásfüzitői gyárában laboratóriumvezetőként ásványolaj finomítással foglalkozott. 1947–1949 között Pesten, a Lardoline gyár kutatómérnöke volt. 1949–1964 között a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben (MÁFKI) osztályvezető-helyettes, majd 1958-ban a kenőolaj osztály vezetője volt. 1960-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki doktori, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen természettudományi doktori fokozatot szerzett. 1964-ben a Nehézipari Minisztérium fejlesztési főmérnöke lett. 1968-ban a Nagynyomású Kísérleti Intézet, később a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet alkalmazás-technikai főosztályának vezetője, 1983–1987 között az intézet tudományos tanácsadója volt. 1976-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes docense, és az Esztergomi Továbbképző Intézet tanára volt.

Tudományszervezői és egyesületi munkásságán kívól igen fontos szakirodalmi munkát fejtett ki, leginkább a gépzsírok és az átmeneti korróziógátló anyagok, valamint a tribológia kutatása területén. Több kitüntetést kapott. Tagja és vezetője volt a Magyar Kémikusok Egyesülete több szakosztályának. A Magyar Tudományos Akadémia Petrokémiai Bizottságának, a Tribológiai Bizottságának és a Kolloidkémiai Bizottságának is tagja volt.

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 17.)
  2. a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
  • Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8