Választási kaució
A választási kaució egyféle óvadék, biztosítás, melyet egyes választásokon induló pártok, személyek mint zálogot fizetnek, helyeznek letétbe.
Fogalma[szerkesztés]
A választásokon a komolytalan jelöltek kizárása érdekében Magyarországon az 1938-as választójogi törvény (1938. XIX. tc.)[1] értelmében, de más országokban ma is pl.: Szlovákiában,[2] Egyesült Királyságban, Görögországban, Litvániában[3] az indulóknak bizonyos összeget kell letétbe helyezniük, melyet bizonyos eredmény elérése után automatikusan visszakapnak.
Az 1938-as törvény[szerkesztés]
A törvény értelmében minden egyéni képviselőjelölt 2000 pengő kauciót volt köteles letenni, azokban a lajstromos kerületekben pedig ahol két képviselőt választanak ott 3000 pengőt és minden további mandátumért további 500 pengőt kellett fizetni kaució gyanánt. A kauciót abban az esetben kapta vissza a párt (vagy független jelölt), ha vagy mandátumot szerzett, vagy pedig legalább az elvi mandátumszerzéshez szükséges szavazatszám felét megszerezte.[4] A kaució kimondatlanul az ellenzéki pártok helyzetét nehezítette a kormánypárttal szemben.[5]
Napjainkban[szerkesztés]
A XXI. században is többször napirendre került a választási kaució bevezetése Magyarországon, több esetben a kopogtatócédulás rendszer helyére.[3][6][7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1000ev.hu. [2017. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 25.)
- ↑ Szlovák példa: a kaució nem szűkíti a politikai kínálatot (valasztasirendszer.hu)
- ↑ a b Pénzt vagy cédulát? (politicalcapital.hu)
- ↑ [Ignácz Károly: Budapest választ. Napvilág kiadó. 2013. 84.]
- ↑ 75 éve rendezték az 1939-es (pünkösdi) parlamenti választást (polhist.hu)
- ↑ Ajánlószelvény vagy kaució? (nol.hu)
- ↑ Két választási reform között? (politicalcapital.hu)
További információk[szerkesztés]
- Herédi Máté – Paár Ádám: Nem jár egyedül - Dilemmák a kaució intézménye körül (meltanyossag.hu)
- Pintér István: Kényszerpályára szavazó ország – 1939. In: Parlamenti választások Magyarországon 1920–2010. Szerk.: Földes György – Hubai László. Napvilág, Budapest, 2010.
- Hubai László: Választók és választói jog Magyarországon (1920–1947). Társadalmi Szemle 53. (1998) 7. sz. 104–117.
- Hubai László: Parlamenti választások és a politikai rendszer a Horthy-korszakban. In: Mérlegen a XX. századi magyar történelem – értelmezések és értékelések. Szerk. Püski Levente – Valuch Tibor. Debrecen 2002. 89–106.
- Ignácz Károly: A hatalom eszközei a választói akarat „korrigálására”. A törvényhatósági választásirendszer elvei és gyakorlata Budapesten a Horthy-korszakban. Múltunk, 50. (2005) 1. sz. 210–237.
- Ignácz Károly: A korrektívumok és jelöltállítás kérdése a Horthy-korszak választási rendszerében