Uzsicei Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Uzsicei Köztársaság
partizánok által felszabadított terület
Užička republika
Ужичка република
1941 július 28.1941 december 1.
Uzsicei Köztársaság zászlaja
Uzsicei Köztársaság zászlaja
Uzicka republika2.png
Általános adatok
Fővárosa Uzsice
Beszélt nyelvek szerb, horvát (uzsicei dialektus)
Kormányzat
Államforma szocialista köztársaság
Államfő Dragojlo Dudić
Államfő-helyettes Josip Broz Tito
A Wikimédia Commons tartalmaz Uzsicei Köztársaság témájú médiaállományokat.
Az elesett partizánok emlékműve a Kadinjača dombon

Az Uzsicei Köztársaság (szerbhorvátul: Užička republika / Ужичка република) egy rövid életű, partizánok által felszabadított terület a későbbi Jugoszláviában, valamint az első, a második világháború alatt felszabadított terület. A mindvégig katonai közigazgatás alatt álló terület 1941. július 28-án alakult meg, vezetői szerb és horvát  partizánok voltak, a katonai tanács a névadó fővárosban, Uzsicében székelt.[Note 1].

Határai, népessége[szerkesztés]

Az Uzsicei Köztársaság nyugati területén nagyjából 300000 ember élt, a teljes népesség becsült összege meghaladta az egymilliót.[3] A köztársaság északon Valjevóig és Bajina Bašta-ig nyúlt el. Nyugaton a Drina, keleten a Nagy-Morava határolta. Legdélebbi pontja a Raška régió egyes falvai voltak.

Különböző források különböző számokat állapítottak meg a terület nagyságát illetően. Egyesek szerint 15 000 km², más számítások szerint 20 000 km²[4] tartozott a köztársasághoz.

Története[szerkesztés]

A partizánok létrehozták az ún. "népi tanácsot" (odbori), valamint iskolát nyitottak, és kiadták a Borba (jelentése: küzdelem) című folyóiratot. Emellett az ország rendelkezett egy 145 km hosszú vasúthálózattal, és egy önálló postajegybankkal Uzsicében.[5]

1941-ben az első antipartizán offenzíva alatt a Harmadik Birodalom seregei elfoglalták a régiót, de a partizánok többségének sikerült Boszniába, Montenegróba és a Szandzsák területére menekülni, ahol újraszerveződtek és tovább folytatták a harcot.

A köztársaság vége[szerkesztés]

A Josip Broz Tito vezette baloldali politika jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a partizánok vezette köztársaság megszűnjön.[6] A szerb fasiszta propagandának köszönhetően,[7] a szerbek nagy többsége elfordult a kommunistáktól és a partizánoktól. 1941 december elején[8] a kommunisták áthelyezték székhelyüket Boszniába (a Független Horvát Állam területére) és csatlakoztak az ott állomásozó csapatokhoz, majd Montenegró területére vonultak.[9]

Filmfeldolgozás[szerkesztés]

1974-ben mutatták be a Fegyverek háborúja című jugoszláv filmet, amelynek forgatásán volt partizánok is részt vettek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Official name of the occupied territory[1][2]
  1. Hehn (1971), pp. 344–73
  2. Pavlowitch (2002), p. 141
  3. Report on World Affairs (en nyelven). RWA (1985. január 1.) 
  4. Pshennikov, S.. The Resistance movement in Europe during the Second World War: 16th International Congress of Historical Sciences, Stuttgart, August 1985 (en nyelven). "Social Sciences Today" Editorial Board, USSR Academy of Sciences (1985. január 1.) 
  5. Misha Glenny, The Balkans, 1999, p. 487
  6. Banac 1988, 81. o.
  7. Petrović, Nenad: POLITIČKA PROPAGANDA U OKUPIRANOJ SRBIJI: Milan Nedić, Velibor Jonić i Dimitrije Ljotić (szerbhorvát nyelven), 2009. február 9. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  8. Jelić, Ivan. War and revolution in Yugoslavia, 1941-1945. Socialist Thought and Practice (1985) „Partisan Detachments of Yugoslavia and the leaderships of the national liberation movement withdrew from Serbia early in December 1941” 
  9. Pavlowitch 2002, 147. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Republic of Užice című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.