Utolsó letérő Brooklyn felé
| Utolsó letérő Brooklyn felé | |
| Szerző | Hubert Selby |
| Eredeti cím | Last Exit to Brooklyn |
| Ország | Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | regény |
| Következő | The Room |
| Kiadás | |
| Kiadó | Grove Press |
| Kiadás dátuma | 1964 |
| Magyar kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1991[1] |
| Fordító | Greskovits Endre |
| ISBN | ISBN 963-07-5274-3 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Utolsó letérő Brooklyn felé (angolul: Last Exit to Brooklyn) Hubert Selby 1964-ben megjelent első regénye. Magyarul 1991-ben jelent meg először az Európa Könyvkiadó Európa zsebkönyvek sorozatában Greskovits Endre fordításában. 1989-ben film is készült a regényből Uli Edel rendezésében.
A könyv nyelvezete rendkívül nyers, sokszor trágár, valamint olyan tabutémákról beszél nyíltan, mint az erőszak, a drog, a homoszexualitás és a prostitúció, ezért rengeteg kritika is érte a könyvet, illetve az Egyesült Királyságban peres eljárásban is támadták.
Történet[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Az Utolsó letérő Brooklyn felé hat, egymáshoz csak lazán kapcsolódó történetből áll, amelyek mindegyike egy rövid bibliai idézettel kezdődik.
Megint egy nap, megint egy dollár[szerkesztés]
Az első történet szereplői Freddy és bandája, akik rendszeresen a Görögnél isznak, balhéznak és unatkoznak. Ennek a külvárosi kocsmának a vendégköre rajtuk kívül általában részeg katonákból áll, akik egyben a környékbeli prostituáltak kuncsaftjai is. Freddy most is három katonával keveredik szóváltásba a kocsma előtt, mire a többiek a kocsmából a segítségére sietnek. A túlerő láttán a katonák menekülni próbálnak, de az egyik bakát sikerül a bandának elkapnia, és félholtra verik.
A királynő halott[szerkesztés]
A második történet főhőse Georgette, a homoszexuális, drogos srác, aki szerelmes Vinnie-be Freddy bandájából. A banda tagjai ugyan nem homoszexuálisak, de némi drogért és pénzért cserébe mindenre kaphatóak, ezért Georgette és homoszexuális barátnői egy drogos partit szerveznek, ahova meghívják Vinnie-t és haverjait.
És a gyerekkel hárman vagyunk[szerkesztés]
A harmadik történet Tommy és Suzy gyerekének keresztelőjéről szól, amit a lány apja szervezett, miután Tommy feleségül is vette a teherbe ejtett lányt.
Tralala[szerkesztés]
A történet főszereplője Tralala, egy brooklyni prostituált. A Görögnél szedi fel az kuncsaftjait, katonákat, akiket azután megpróbál kirabolni is Freddy bandájának segítségével. Egyszer azonban ő is úgy végzi, ahogy a saját áldozatai.
Sztrájk[szerkesztés]
A novella főhőse Harry Black, gyári munkás, a szakszervezet embere, látens homoszexuális. Ugyan ő a legrosszabb esztergályos a gyárban, azonban mint a szakszervezet üzemi megbízottját, nem lehet kirúgni. Harry csak hátráltatja a többiek munkáját is, és alig várja, hogy a szakszervezet és a vállalat közötti szerződés lejártával elkezdődjön a sztrájk. Ekkor szakszervezetisként részt vesz a sztrájk irányításában, külön költséghelyet kap, és a szakszervezet minden kiadását megtéríti. Harry pedig elkezdi szórni a pénzt, sörre, haverokra, taxiszámlákra, éttermi számlákra. Vinnie haverjain keresztül megismerkedik homoszexuális prostituáltakkal, királynőkkel, akikre szintén szórja a pénzt. A sztrájk pedig elhúzódik, mert a vállalat egyik helyi vezetője el akarja érni, hogy Harryt végre kirúghassák az állásából.
Kóda A világ végén[szerkesztés]
Az utolsó történetnek nincs igazi főhőse. Egy külvárosi lakótelep életét mutatja sok párhuzamos szálon keresztül, több különböző család egyetlen napját bemutatva, amelyekben csak az a közös, hogy mind ugyanabban a lepusztult háztömbben laknak, mint Mike és Irene, az özvegy Ada, Lucy és Louis, Abraham a Cadillacjével, illetve a lakótelepi asszonyok és kölykök.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Megjelenések[szerkesztés]
angol nyelven[szerkesztés]
- Last Exit to Brooklyn, Grove Press, New York, 1964
magyarul[szerkesztés]
- Utolsó letérő Brooklyn felé; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1991 (Európa zsebkönyvek)
- Utolsó letérő Brooklyn felé, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2006, ford.: Greskovits Endre