Uti possidetis

Az uti possidetis (latinul: „ahogy éppen birtokoljátok”^[1]) egy nemzetközi jogi elv, melyet főként a határok megállapításában alkalmaznak. Az elv alapján amikor egy gyarmat függetlenné válik, a gyarmat határait elfogadják a létrejövő független állam határaiként. Ez az elv, melyet az amerikai spanyol gyarmatok függetlenedésekor használtak először a gyorsaság kedvéért azóta máshol is alkalmazásra került amikor egy birodalom kivonul egy területről.^[2]

Az Afrikai Unió elődje, az Afrikai Egység Szervezete második csúcstalálkozóján Kairóban 1964-ben kifejezetten elfogadta ezt az elvet. Ennek értelmében gyakorlatilag megerősítette az 1885-ös berlini konferencia által kijelölt gyarmati határokat és minden tagállam megfogadta hogy tiszteletben tartja a gyarmati korszakból örökölt határokat. Idővel ez fontos részévé vált az afrikai politikának, melyet felhasználtak a szecesszionista mozgalmak érveivel szemben. 1964 óta az afrikai határok többé-kevésbé változatlanok maradtak. Kivételként megemlíthető Eritrea 1991-es megalakulása, a Walwis-öböl kikötőjének dél-afrikai fennhatóság alól namíbiai alá kerülése 1994-ben, valamint Dél-Szudán megalakulása 2011-ben.^[3]

Az uti possidetis elvet a hadviselő felek ingó közvagyonának esetében is használják. Amennyiben a békeszerződés nem rendelkezik másként, minden fél megtartja azokat a tárgyakat, amiket az ellenségeskedés megszűnésekor birtokolt.^[2]

Források

↑ Az uti az ut kötőszó archaikus formája, az alak mutatja, hogy a jogelv őse rettentően régi, így szerepel már a tizenkét táblás törvényekben is (lejegyezve a Kr. e. 5. században). A possideo (birtokolni) használata fontos különbségre világít rá, a római jogi bölcselet (és nyomán sok más jog) ugyanis megkülönböztet tulajdonost és birtokost, az előbbi nagyon röviden a jog szerinti tulajdonos, az utóbbi a „tényleges birtokos”, aki használja a dolgot, benne lakik a házban stb. A possidetis használata tehát a jogelvben azt mutatja, hogy ez az elv nem jog szerinti tulajdonlást vizsgál, hanem tényleg birtoklási helyzetet.
1 2 Martin, Elizabeth A., ed. (2006). A Dictionary of Law (6 ed.). Oxford University Press, USA. 560. o. ISBN 019280698X.
↑ Evans, Graham (1999). The Penguin Dictionary of International Relations. Penguin. 555. o. ISBN 0140513973. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

[1] Az uti az ut kötőszó archaikus formája, az alak mutatja, hogy a jogelv őse rettentően régi, így szerepel már a tizenkét táblás törvényekben is (lejegyezve a Kr. e. 5. században). A possideo (birtokolni) használata fontos különbségre világít rá, a római jogi bölcselet (és nyomán sok más jog) ugyanis megkülönböztet tulajdonost és birtokost, az előbbi nagyon röviden a jog szerinti tulajdonos, az utóbbi a „tényleges birtokos”, aki használja a dolgot, benne lakik a házban stb. A possidetis használata tehát a jogelvben azt mutatja, hogy ez az elv nem jog szerinti tulajdonlást vizsgál, hanem tényleg birtoklási helyzetet.

[law-2] 1 2 Martin, Elizabeth A., ed. (2006). A Dictionary of Law (6 ed.). Oxford University Press, USA. 560. o. ISBN 019280698X.

[IR-3] Evans, Graham (1999). The Penguin Dictionary of International Relations. Penguin. 555. o. ISBN 0140513973. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

[1]

[2]

[3]