Urán-trioxid
| urán-trioxid | |
| |
| IUPAC-név | urán-trioxid urán(VI)-oxid |
| Más nevek | uranil-oxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1344-58-7 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | UO3 |
| Moláris tömeg | 286,29 g/mol |
| Megjelenés | sárga vagy narancssárga por |
| Sűrűség | 5,5–8,7 g/cm³ |
| Olvadáspont | ~200–650 °C (bomlik) |
| Oldhatóság (vízben) | részben oldódik |
| Kristályszerkezet | |
| Tércsoport | I41/amd (γ-UO3) |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−1230 kJ·mol−1[1] |
| Standard moláris entrópia S |
99 J·mol−1·K−1[1] |
| Veszélyek | |
| MSDS | External MSDS |
| EU osztályozás | erősen mérgező (T+) a környezetre veszélyes (N) |
| EU Index | 092-002-00-3 |
| R mondatok | R26/28, R33, R51/53 |
| S mondatok | (S1/2), S20/21, S45, S61 |
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon urán oxidok | urán-dioxid triurán-oktoxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az urán-trioxid az urán és oxigén vegyülete, egyik oxidja. Képlete UO3. Uránércekben fordul elő az urán-dioxid mellett. Urán-dioxid előállítására használják, ami fűtőelem. Az urán-trioxidot hidrogénnel redukálják, UO2 és víz keletkezik: UO3+H2=UO2+H2O.
Jegszetek
[szerkesztés]- ↑ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company, A23. o. (2009). ISBN 0-618-94690-X
