Uperoleia littlejohni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia littlejohni
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. littlejohni
Tudományos név
Uperoleia littlejohni
Davies, McDonald & Corben, 1986
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia littlejohni témájú rendszertani információt.

Az Uperoleia littlejohni a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Queensland állam északkeleti és északi-középső területei. Elterjedési területének mérete nagyjából 20 000 km².[1][2][3]

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta világosbarna, szürkésbarna vagy sötétbarna színű, halványbarna vagy sötétbarna foltokkal. Feje középvonalán egy halványbarna hosszanti csík húzódik. Hasa középen világos szürke, a karok és lábak alsó felszíne közelében halvány rózsaszínű, apró fehér foltokkal borítva; a hímek torka sötétszürke, majdnem fekete. Az ágyék és a combok hátsó része vörös. A pupilla vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Mellső lábának ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókéi enyhén úszóhártyásak, ujjai végén nincsenek korongok. A vállakon lévő nagy parotoid mirigyek két homokszínű foltnak tűnnek.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Nyáron, heves esőzések után szaporodik. A petékről nincs feljegyzés, de valószínűleg hasonlóak más Uperoleia fajokéhoz, a nőstény időszakos tavakba, vízelvezető árkokba és kisebb patakmedencékbe rakja őket. Az ebihalak hossza elérheti a 3,5 cm-t, homok-arany színűek, fekete pöttyökkel. A víztestek sekély szélein rejtve maradnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]