Ultrahangos tisztítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ultrahangos tisztítóberendezés nyitott fedéllel. A tisztítandó tárgy egy műanyag rácson fekszik
Ultrahangos tisztítás - jól látható a szennyeződések szinte felhőszerű leválása
Ultrahangos tisztítóberendezés

Az ultrahangos tisztítás során a szennyeződéseket nem oldószer, hanem ultrahang segítségével távolítják el. Az energia közvetítéséhez csapvizet használnak, amihez a víz felületi feszültségének csökkentése (és a tisztítás hatásfokának) érdekében segédanyagot adnak.

Az ultrahangos tisztítást elsősorban ékszerek, finommechanikai alkatrészek (pl. mechanikus órák), fogászati vagy sebészeti műszerek, optikai lencsék tisztításánál alkalmazzák.

A folyamat jellemzői[szerkesztés]

Az ultrahangos tisztítás nagy frekvenciájú (jellemző frekvencia: 20–400 kHz) hanghullámokat használ vizes vagy szerves oldatban kemény felületek szennyeződéseinek mechanikus eltávolítására. Az ultrahang hatására a folyadékban kavitáció lép fel, aminek során apró buborékok keletkeznek (ezek mérete nagyjából fordítottan arányos az alkalmazott frekvenciával), amik a szennyeződést mechanikusan fellazítják, ez a folyamatban használt tartály alján leülepszik. Az apró buborékok a tárgy rejtett, nehezen hozzáférhető részeiben is kifejtik hatásukat.

A vízhez a szennyeződés fajtájától függő olyan anyagot adnak, ami a víz felületi feszültségét csökkenti, így a légbuborékok keletkezése számottevőbb. Tapasztalati alapon állítják be a víz hőfokát (40-60°C körül), a frekvenciát és a tisztítás időtartamát (néhány perc vagy akár több óra). A szükséges teljesítményigény jellemzően 10 watt literenként.

A szennyeződés jellemző összetevői por, zsír, olaj, szerves anyag. A tisztításhoz nem szükséges, hogy a tisztítandó tárgyat szétszedjék.[1] A folyamat a tisztítandó tárgyban nem okoz mechanikai elváltozást.

Az ultrahang keltéséhez piezoelektromos vagy magnetostrikciós elven működő rezgéskeltőt alkalmaznak, ami vagy belemerül a folyadékba, vagy a folyadékot tartalmazó tartály falához mereven illeszkedik.

Alkalmazott oldószer[szerkesztés]

A folyamathoz nem szükséges oldószer, azonban a behatás időtartamának csökkentése érdekében olyan oldószert alkalmaznak, ami elősegíti az apró buborékok keletkezését. Ez lehet más esetekben is alkalmazott oldószer, kisebb koncentrációban.

Felhasználása[szerkesztés]

A módszer minden olyan szilárd tárgynál alkalmazható, ami nem oldja fel vagy kémiailag nem köti meg a szennyeződéseket.

Az iparban széles körben alkalmazzák: autóalkatrészek, sportszerek, ékszerek, orvosi műszerek, elektronikai alkatrészek, fegyverek tisztításánál. A kisebb berendezések lehajtható fedéllel rendelkeznek, a nagyobbak nyitott fémtartályok, amikbe az ultrahangos rezgéskeltőt belemerítik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Robert H. Todd, Dell K. Allen, and Leo Alting; Manufacturing Processes Reference Guide

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ultrasonic cleaning című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.